Sekulić, Srđan : Darvak és cékla (Ždralovi i cvekle in Hungarian)

Taman pomislih da trebam
nešto da rečem
kad putem naiđoše dva
brkata Hercegovca,
možda bejahu i Crnogorci,
pa me jedan od njih šapatom priupita
čujem li da miriše pelen

Nijesam znao što da
rečem 

Pokazivao sam rukom
u presušeno korito
neke rijeke
koja je tuda proticala

Onda sam pogledao gore
u nebo
i vidio ždralove kako lete,
kako prelijeću Vrbas i odlaze ka Feketiću

Hercegovci odoše,
a možda bejahu i Crnogorci

Mene uhvati tuga
jer ždralovi
nisko letješe

Pa izustih da nešto
rečem i zaspah
od sparine.
Usnio sam kako jedem cvekle,
kako mi se na uglovima usana
crvena vodica skorila i sa pljuvačkom izmiješala
pa se sa gornje na
donju usnicu lepljivo premiještala.

Mikor éppen arra gondoltam,
mondanom kellene valamit,
az úton két
bajszos hercegovinai bukkant fel,
de az is lehet, montenegróiak voltak,
az egyik suttogva megkérdezte
érzem-e az üröm illatát
 
Nem tudtam mit
felelni
 
Karommal
az éppen arra folyó
folyó kiszáradt
medrére mutattam
 
Majd az égre
néztem
és darvakat láttam
Verbász felett Feketics felé szálltak
 
Elmentek a hercegovinaiak,
de lehet montenegróiak voltak
Szomorú voltam
mert a darvak
alacsonyan repültek
És valamit
mondani akartam de
a forróságban elaludtam.
Álmomban céklát ettem,
szám sarkában vörös lé
szikkadt és a nyállal keveredett
majd felső ajkamról
az alsó ajkamra ragadt.