This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Grujičić, Nenad: Csendes sirám (Tihi lament in Hungarian)

Portre of  Grujičić, Nenad

Tihi lament (Serbian)

Zalud mišice i motori
kojima rušimo zidove i rijemo zemlju,
zalud prevrtljivi um
što čereči meso i kosti,
zalud ljubav što spaja i razdvaja
a kojom nemilice obasipamo svet
da bismo ga mrzeli potom,
zalud uspomene iz detinjstva i zavičaja
na biciklu osvajajući svet,
zalud trag čudesne letelice nad Kozarom
one večeri kad šljive opadale su s grana,
zalud školsko znanje kojim sam opljačkao
siromaštvo roditelja,
zalud lavež pasa i pesma propalica u tmini,
zalud pati pesnik,
zalud otkucaji pumpe u grudima
roneći Dunavom,
zalud beskrajna suprotnost crne i bele boje
na sahranama širom sveta,
zalud sile koje nas okupljaju
u velike skupine gde vršimo
osnovne životne potrebe
i bledimo kao lepinje,
zalud krik embriona u snu majke,
zalud brzina svetlosti razmenjena
u zenicama mačke i zmije,
zalud Jejtsov stih:
"Kako da igrača raspoznamo od igre?" 
zalud mentol-bomboni i topli dlanovi
kojima darujemo nestašnu decu i teramo u san,
zalud bdenje nad ovim lamentom,
zalud Gutembergove raskoši i smicalice,
zalud govorništvo i pasulj pod jezikom,
zalud filmske trake
sa kojih blešti smrt uživo,
zalud narodi što lutaju tuđim postojbinama,
zalud Ajnštajnov smeh i njegova formula
još jednom pomnožena zagonetnim brojem Pi,
zalud žubor znoja i krvi u mojoj senci,
zalud lampe i klikeri u mozgu,
zalud strah od zemljotresa dok ljubim
draganu na ledini,
zalud: ogledalce, ogledalce . . .
zalud moja čestica što zrači
mesečevom energijom
i približava božanstvima
što nas napustiše zanavek,
zalud njihov povratak.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://riznicasrpska.net/

Csendes sirám (Hungarian)

Hiába a falat döntő és földet szántó
izmok és gépek,
hiába a húst és csontokat marcangoló
csapodár elme,
hiába a kíméletlenül világra zúdított
egyesítő és szétválasztó szerelem,
hogy utána gyűlöljük,
hiába a gyerekkori és szülőföldi emlék,
a kerékpáron meghódított világ,
hiába a Kozara feletti csodálatos repülőnyom
azon az estén, mikor az ágakról lehullott a szilva,
hiába a szüleim szegénységét kifosztó
iskolában szerzett tudásom,
hiába a sötében a kutyaugatás és a bukott dala,
hiába szenved a költő,
hiába a mellkasban a pumpadobbanások
mikor a Dunába merülünk,
hiába szerte a világon temetésekkor
a fehér és fekete szín végtelen ellentéte,
hiába a bennünket nagy közösségekbe
tömörítő erő, ahol
mindennapi életünket éljük
és lepényekként fakulunk,
hiába a magzat sikolya az anya álmában,
hiába a macska és a kígyó szeme között
váltott fény sebessége,
hiába Yeats sora:
“Hogyan különböztetni meg a játékost a játéktól?”
hiába a csintalan gyerekeket alvásra terelő
mentolcukor és a meleg tenyér,
hiába e sirám feletti virrasztás,
hiába Gutenberg fényűzése és fondorlata,
hiába az ékesszólás és a nyelv alatt a bab,
hiába a filmszalagokról
élőben villogó halál,
hiába az idegen hazákban bolyongó nemzetek,
hiába Einstein mosolya és a titokzatos
π számmal még egyszer szorzott képlete,
hiába árnyékomban a veríték- és vércsobogás,
hiába az agyban a lámpák és a golyók sokasága,
hiába a földrengéstől való félelem míg
kedvesemet a mezőn csókolom,
hiába: a tükröm, tükröm...
hiába a holderővel
sugárzó részecském és
az örökre elveszített
istenek felé való közeledése,
hiába a visszatérés.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap