Rakulj, Milan: Agnosztához intézett sorok (Stihovi za jednog agnostika in Hungarian)

Ona je neoboriva činjenica sadašnjosti,
ljepši dio čovječanstva, nastala čudom.
Ona je dokaz teškog života u meni,
zbog njene tvrdnje, da niko ne zna
kako je nastao svijet i kuda isti teži 
u dalekom i nedokučivom svemiru,
ja zaboravljam kako izgleda dokolica,
satima tražim odgovore a ne mogu ih naći
i to samo zato što ona uporno neće
toliko dugo da mi napusti misli.
Ona vjeruje u nešto a ne zna u šta
i svojim shvatanjima me navodi na grijeh
jer u njenoj zbunjenosti vidim svoju šansu.
Ona svaku noć sanja a uglavnom 
se ne sjeća o čemu se tu radi,
i njeni snovi zaboravljeni boga pitaj gdje
zainteresovali su me više od sopstvenog života.
Ona je kosmopolita, kada priča o metropolama
moju glavu zablokiraju saobraćajne gužve
i blicevi turista sa fotoaparatima.
Ona nikad nije otišla na odmor dva puta 
na isto mjesto, jer uvijek postoji  
nešto što želi a još nije vidjela,
stoga se trudim da razmišljam
o pustim i egzotičnim krajevima
kako bi se što ljepše osjećala 
i više zadržala u mislima mi.
Ona pojma nema da tamo nema svjetskog čuda
koje bi se moglo porediti sa njom
i da je kao glavna atrakcija 
sebično izložena samo očima mojim
dok mi svaku noć krade po dio sna
ne bi li slučajno tako lopovski tiha
zadužila svekoliko srpsko pjesništvo.

A nő a jelenben a megdönthetetlen tény,
az emberiség szebb része, a csodával teremtett.
Bennem az élet súlyos bizonyítéka,
állítása miatt, miszerint senki sem tudja,
a világ hogyan jött létre és merre tart
a messzi, elérhetetlen világűrben,
elfeledem mi az unalom,
a válaszokat órahosszat mindhiába keresem
és csakis azért, mert ő, a nő
gondolataimat nem hagyja nyugodni.
Hisz valamiben, de nem tudja miben,
felfogásával bűnbe irányít,
hisz esélyemet zavarában látom.
Minden éjjel álmodik, ám arra, hogy
mi is történik, nem emlékszik,
de isten tudja hol feledett álmai
saját életemnél is jobban érdekelnek.
Kozmopolita, a világvárosokról szólva
elmémet forgalmi akadályok és
turista-fényképezőgépek blokkolják.
Kétszer ugyanarra a helyre
sosem ment nyaralni, mert mindig
a még nem-látottra kíváncsi,
ezért az elhagyatott, egzotikus
tájakra próbálok gondolni,
hogy minél jobban érezze magát
és minél többet rám gondoljon.
Fogalma sincs arról, ott
nincs hozzá hasonló csoda
és mint az egyetlen attrakció,
önzően, szemem előtt ő lebeg,
álmom egy részét minden éjjel elviszi,
talán ily módon, tolvajul csendesen,
az egyetemes szerb költészetet kötelezi le.