Bognar, Zoran: Aki szeret, áldozatod (Onaj, koji te voli tvoja je žrtva in Hungarian)

Kažu:
onaj koji te voli tvoja je žrtva.
Ako si sklona takvom luksuzu
emocionalne (ne)inteligencije
da razum i osećajnost
podrediš gordosti i predrasudama
i ako možeš da iskoristiš i izdaš
kosmičko čisto srce
koje drhti i diše za tebe
onda nosiš zlo u sebi
i neminovno će te otrovati sopstvena krv.
Pohlepa za sjajnom kožom i zlatnim prahom
oduvek je bila snažnija od zabrinutosti
i ljudi ponekad počnu da tonu
u neku zavodljivu bolest,
u vrenje gde se oblici nadimaju,
izdužuju, trunu izvan sveta
u kojem čovek nešto znači,
sveta koji ih snagom tmine
odvaja od njih samih.
Ako si takva
i dalje ćemo ići istim putem,
ti krijući u sebi predrasude, gordost i gnev,
ja krijući u sebi nadu i neostvaren san...
Kada se dohvatimo
neće samo stradati ljudi oko nas,
nego i gradovi i grobovi...
No, ako si sklona preobraženju,
gordost, predrasude i prezir
nestaće sami od sebe
i nastaće tropska tišina
vezana za prezasićenu atmosferu mesečine,
narušena pokatkad usamljenim pojem petla
koji će i poslednjem zloduhu
poremetiti san.
Svakom po zasluzi njegovoj...
 
Melburn - Beograd, 2012.
 

Állítják:
aki szeret, áldozatod.
Ha emocionális (un) intelligenciával
olyan fényűzésre hajlamos vagy,
hogy értelmet és érzelmet
büszkeség és előítélet alá rendelsz
és ha az érted reszkető és dobogó
kozmikus tiszta szívet
képes vagy kihasználni, elárulni,
gazságot hordasz magadban
és feltétlenül véredet mérgezi.
A fényes bőr és az aranypor utáni kapzsi vágy
az aggodalomtól mindig is erősebb volt,
nem egyszer az emberek
holmi csábító betegségbe süllyednek,
emésztőbe, ahol puffadnak, nyúlnak,
rothadnak az idomok, külvilágba
ahol az ember semmit sem jelent,
egy világba, mely a homály erejével
őket önmaguktól válassza el.
Ha ilyen vagy,
továbbra is ugyanazon az úton haladunk,
te előítéleteket, büszkeséget, dühöt titkolva,
én hitet, meg nem valósított álmot titkolva…
Ha összekapunk,
nem csak a körülöttünk lévő emberek,
városok, sírok is vesznek…
De, ha átváltozásra hajlamos vagy,
a büszkeség, az előítélet, a megvetés
egyszerre elillan,
csak a magányos kakas-rikoltással megzavart
holdsugárral túltelített légkör okozta
trópusi csend marad,
mely az utolsó rossz szellem
álmát is összekuszálja.
Mindenkinek érdeme szerint…
 
Melbourn – Belgrád, 2012.