Bognar, Zoran: A vízbe-fúlt (Utopljenik in Hungarian)

Nema izgleda.
Nema ni trunke izgleda
da se iskopam iz situacije ove.
Oko mog života okovano je more,
okovano je pravo bodljikavo more.
Ono me guši,
steže mi vrat,
krade mi snagu,
nudi mi rat...
Ne mogu da ga prihvatim,
jer nisam za to spreman,
voda oko mene,
ispod mene
i u meni,
postaje prava nepodnošljiva neman.
U oku mome nađe se zemlja.
Zadnje trunke snage usmerih
prema njoj.
Iznad moje glave jato sretnih roda.
Još jedan zaveslaj...
Još jedan... do obale koja ne postoji,
čitav svet postao je voda...

Esélyem nincs.
Arra esélyem sincs,
hogy ebből a helyzetből kikecmeregjek.
Életem körül vasra-vert a tenger,
vasra-vert a tüskével-tele tenger.
Fojt,
nyakat szorít,
erőt csen,
háborúra szólít…
Nem fogadhatom el,
erre nem vagyok kész,
víz van körülöttem,
alattam,
bennem,
valódi elviselhetetlen szellem.
Szemem földet észlel.
Utolsó erőtartalékommal
arra tartok.
Fejem felett vidám gólya-raj.
Még egy evezőcsapás…
Még egy… a nemlétező partig,
vízzé vált a  világ…