Karanović, Zvonko: Nedves az út a hegyen (Mokar je put u brdima in Hungarian)

Hoćemo li sopstvena tela
oblačiti u plišana odela
i tako prkositi događajima 
ili ćemo leći u blato
i postati cinici
hoćemo li krenuti iz domova
i poći u susret svetu
ili ćemo ostaviti svoje žene
onima koji su spremni
da pobede

usamljen sam dok perem ruke
ranjiv
dok maštam o putovanjima
vreme koje ne primećujem
smišlja li neku osvetu
automobili prolaze
bacaju dugačka svetla na trotoare
i nestaju

nema kreacije bez drskosti
ljubavi bez preterivanja
moraš da izgledaš kao da te nevolje
same traže a ti ih izbegavaš
jednog dana saznaćeš
kako je uzbudljivo
stajati
nasuprot gomile

Akarunk-e testünket
plüssruhába öltötöztetve
a sorssal dacolni
vagy sárba merülve
kajánok leszünk
akarunk-e otthonunkból elindulva
az események elé vágni
vagy asszonyainkat
a győzelemre készekre
hagyjuk
 
míg kezemet mosom magányos vagyok
sebezhető
míg utazásokról álmodozok
vajh az észre nem vett idő
bosszút forral-e
autók suhannak
a gyalogútra fénynyalábokat szórnak
és eltűnnek
 
nincs alkotás pimaszság nélkül
szerelem túlzás nélkül
tűnjön úgy mintha a balsors téged
keresne te meg kikerülöd
egy nap ráébredsz
milyen izgalmas
a tömeggel
szemben állni