Karanović, Zvonko: Az olcsó édességek kirakatában (U izlogu jeftinih slatkiša in Hungarian)

nisam usporeni autostoper
nisam cinik u tridesetoj
život je okrutan
prema onima koji nisu duhoviti

postajem sitničav
postajem pokvaren
i nedeljni ručak kod matorih
nema je komedija
sa presingom politike
i malo otrova u poslednjoj sekvenci

disciplina –
da li je to strast?
poredak –
da li je to nečija šala?
reči ne funkcionišu
televizori su ugašene zvezde

postajem nervozan
postajem usamljen
u savršenom svetu
slučajnosti se ne dešavaju
probodenih obraza sedim za tanjirom

oženio sam se
i nesigurnim koracima učio da budem
zreo
badem, limun, majmun
postajem usamljen

nem vagyok lomha autóstoppos
nem vagyok harmincas kaján
kegyetlen az élet
az ügyefogyottakhoz
 
egyre kicsinyesebb vagyok
egyre alattomossabb vagyok
őseimnél a vasárnapi ebéd is
politikával és az utolsó részben
csipetnyi méreggel terhelt
néma komédia
 
fegyelem –
szenvedély?
rend –
tréfál valaki?
a szavak értelmetlenek
a tévék kihunyt csillagok
 
egyre idegesebb vagyok
egyre magányosabb vagyok
a tökéletes világban
nincsenek véletlenek
a tányérhoz átszúrt arccal ülök
 
megnősültem
és bizonytalan léptekkel tanultam, hogyan legyek
érett
mandula, citrom, majom,
egyre magányosabb vagyok