Zubanović, Slobodan : Dorćol-i* lerakat (Dorćolski diskont in Hungarian)

Posle podne, s praznom kesom, krenuh
u šetnju skrajnutom ulicom, prema vodi.
Taj me pravac, redovno, dovodi
pred lik nepomičan, u suterenu
spuštenom do razine groba.
Što večernje svetlo više jača,
istaknutija biva žablja koža, roba
prodavca, sjaj njegovih beonjača.
Dan što prođe ne može da ga seti
ovamo kad je stigao, iz kog kraja,
i čini mu se istim – prošli probisveti;
par zaljubljenih, pogrebnik, i ja.

Dél után, kezemben üres szatyorral,
ismét a víz felé vezető mellékutcába indultam.
Rendszerint a sírgödörmély
alagsor mozdulatlan
alakja előtt találom magam.
Ahogy jő a mind erősebb esti fény,
láthatóbbá válik a portékán,
a békabőrön a szem-fehér-fény.
A múló nap képtelen felidézni,
ide mikor érkezett és honnan,
– múlt csavargók – egyre megy neki;
szerelmespár, sírásó, és jómagam.
 
* Dorćol (Dortyol) – belgrádi városrész