Stojanović Pantović, Bojana: Bilincsben (U obruču in Hungarian)

Staniši Nešiću (1956-2016)

I ko kaže da se prsten može otvoriti?
Taj čudni napor zabeležen je samo
još na korici tvoje knjige,
to zlato koje se izliva poput
Dalijevog časovnika.

Uglavnom, prsten samo pojačava
svoj neumoljivi krug, i zaustavlja
nas na jednoj tački uzleta,
na vrhu jednog nožnog prsta,
jedne nakostrešene vlasi kose.

I onda oplovi oko nas, kao jedrenjak,
stvarajući, tobože, privid otvaranja.
A u stvari, potvrdi ono kružno obrtanje
uvek sve mrtvijih ljubavi
i nikad dogorelih vatri,

Čemu prisustvujemo svaki tren,
stiskajući se pokorno i nežno u
u njegovom obruču.

Staniša Nešić-nek (1956-2016)
 
És ki állítja, a gyűrűt ki lehet nyitni?
Ez a furcsa igyekezet egyedül
könyved borítólapján jegyzett,
ez a Dali órájaként
ömlő arany.
 
A gyűrű általában csak fokozza
kérlelhetetlen körét és a röpte
egy pontján, egy lábujjhegyen,
egy csapzott hajszálon,
megállít bennünket.
 
Majd vitorlásként, látszólagos
nyitást színlelve, megkerül.
Valójában az egyre keservesebb
szerelmek és a sosem kihunyt tüzek
körforgását bizonyítja,
 
Melyben, bilincsében,
alázatosan, törékenyen szorongva,
minden pillanatban részt veszek.