This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petrović , Duško M. : Hősök és koldusok (Јунаци и просјаци in Hungarian)

Portre of Petrović , Duško M.

Јунаци и просјаци (Serbian)

1.
– Шта ће ми каравата,
тата!
Нећу им тамо
бити стари сват;
ја идем у рат!
 
2.
– А онда су,
мама,
пале две гранате
у неки парлог;
ту погибе Стојан,
и Митар,
и Бојан,
а ја сам само
изгубио ногу.
 
3.
– Господине,
знам да нисам једини;
знам да је, на жалост, много
оваквих
и разумем да ви заиста
имате пуно посла
и да ништа 
не може преко реда,
али ово моје... Баш се отегло;
ево, сутра ће година.
 
4.
– Милина!
Kако су нас лепо примили!
Попричали смо мало,
мало јели и пили,
па се и сликали!
Рекли су да ће ово моје
видети одмах
после избора.
 
 
5.
– Тако, ваљда, мора.
Таква су времена
и такви људи, човече;
све им је прече...
Сад кад сам сâм
            (маму је однела туга
            за мном,
            а тату за њом),
требало би да нађем
неког
да ме гледа,
можда ме и заволи,
па да ме бар
душа не боли.
 
6.
– Могу ли поред тебе?
Да седнем,
да одморим;
помакни се мало, брате.
- Слеп сам, ал' ушима те видим:
ти си онај без кравате!
Онај што је с оцем кликтао
док је у рат хитао.
Хоће тата елегантног војника,
хоће тата да му будеш дика!
- Одлично памтиш,
и дуго,
али да сам на твом месту,
ја се не бих руг'о.
Ја нисам обичан просјак!
Ја сам ногу изгубио у рату!
- Не само без кравате,
сад си, значи, и без ноге?
- Ја нисам обичан просјак!
Ја сам јунак!
- И ја сам био.
У оном тамо рату:
јунак, јуначина, херој,
као сада ти, дарагој!
- Ти? Ти си Павле!
Онај славни Павле
из читанке!
- Био сам...
Сад сам
још славнији,
сад сам најславнији
просјак пред црквом;
то сам најдуже и био...
Седи овде и причај,
зановетај,
шта год хоћеш, сине,
како и колико,
не сме нико
да те прекине;
имаш бескрајно много
времена,
али за рат: ни трен један
не дам ти!
Писнеш ли само реч
о неком рату,
поменеш ли гранату,
изгубићеш
најбоље место у граду,
а било би штета,
јер ја нећу још дуго,
а ти тек почињеш...
 



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationautor

Hősök és koldusok (Hungarian)

1.
– Nyakkendő nekem nem kell,
apám!
Ahová én megyek,
nincs hozomány;
rám a harctér vár!
 
2.
– Akkor,
anyám,
a parlagra
két gránát hullott;
itt érte a halál Sztojánt,
meg Mitárt,
meg Bojánt,
én csak a lábamat
veszítettem el.
 
3.
– Uram,
tudom, nem én vagyok az egyetlen;
tudom, sajnos, sok a hozzám
hasonló
és  értem, önnek tényleg
sok a dolga
és soron kívül
semmit sem tehet,
de ez az én… Nagyon elhúzódott;
íme, holnap lesz egy éve.
 
4.
– Gyönyör!
Milyen szépen fogadtak bennünket!
Elbeszélgettünk,
ettünk, ittunk,
fényképek is készültek!
Mondták, ezt az én ügyemet,
a választások után
rögtön intézik.
 
5.
– Talán így kell ennek lenni.
Ember, ilyen időket élünk,
ilyenek az emberek;
nekik minden más fontosabb…
Most, hogy egyedül vagyok
                   (anyámat a bánat vitte el
                    miattam,
                    apám meg utána ment),
találnom kellene
valakit
aki rám tekint,
talán meg is szeret,
nem fájna
a lelkem.
 
6.
– Melletted szabad a hely?
Leülnék,
megpihennék;
pajti, mozdulj egy kicsit.
- Vak vagyok, de fülemmel látlak:
te vagy az a nyakkendő nélküli!
Az aki apjával együtt lelkendezett
mikor a háborúba ment.
Elegáns katonát akar az apa,
büszkélkedni akar az apa!
- Emlékezeted nem
csal,
de helyedben
nem csúfolódnék.
Nem közönséges koldus vagyok!
Lábamat a háborúban veszítettem el!
- Tehát nem csak a nyakkendő,
most a lábad is hiányzik?
- Nem közönséges koldus vagyok!
Hős vagyok!
- Én is az voltam.
Abban a háborúban:
vitéz, hős, élharcos,
cimborám, ahogy te most!
- Te? Te Pāvle vagy!
Az a híres Pāvle
az olvasóból!
- Voltam…
Most
még híresebb vagyok,
a leghíresebb
templom előtti koldus;
legtovább ez voltam…
Ülj ide és mesélj,
kukacoskodj,
ahogy akarod, fiam,
ahogy és amennyit,
téged senki se
szakíthat félbe;
annyi időd van, amennyit
akarsz,
de a háborúra: egy percet
sem kapsz!
Akár egyetlen szót is
szólsz a háborúról,
ha a gránátot megemlíted,
a városban a legjobb helyet
veszíted,
pedig kár lenne,
én már nem fogok sokáig,
te viszont most kezded…



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap