Mesta koja volimo (Serbian)
Mesta koja volimo postoje samo po nama, Razoren prostor samo je privid u stalnom vremenu, Mesta koja volimo ne možemo napustiti, Mesta koja volimo zajedno, zajedno, zajedno, Pa zar je ova soba soba ili je zagrljaj, I šta je pod prozorom; ulica ili godine? A prozor, to je samo otisak prve kiše Koju smo razumeli koja se stalno ponavlja, I ovaj zid ne međi sobu, nego možda noć U kojoj sin se pokrenu u krvi tvojoj zaspaloj, Sin kao leptir od plamena u sobi tvojih ogledala, Noć kad si bila uplašena od svoje svetlosti, I ova vrata vode u bilo koje popodne Koje ih nadživljuje, zauvek naseljeno Običnim tvojim kretnjama, kada si ulazila, Kao vatra u bakar, u moje jedino pamćenje; Kad odeš, prostor za tobom sklapa se kao voda, Nemoj se osvrtati: ničeg van tebe nema, Prostor je samo vreme na drugi način vidljivo, Mesta koja volimo ne možemo napustiti. Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | https://sites.google.com/site/projectgoethe |
|
Szeretett helyünk (Hungarian)
Szeretett helyünk csak általunk létezik, A szétzilált tér csupán légvár az állandó időben, Szeretett helyünk, nem hagyhatjuk el, Az együtt, együtt, együtt szeretett helyünk, E szoba tán tényleg szoba vagy ölelés, És ami az ablak alatt rejlik; utca vagy évek? És az ablak az első eső hátramaradt lenyomata, Melyre ráeszméltünk, mely folyton visszatér, És e a fal nem övez szobát, tán az éjszakát Hol réveteg véredben fiú mozgolódik, Éjnek évadján, midőn fényedtől riadsz, Szobád tükrében a fiú akár egy pillelob, És ez az ajtó vezet valahány délutánba Mely téged egyszer s mindenkorra túlélt Amikor belépsz, jelentéktelen mozdulataid mint tűz a rézbe, egyetlen emlékké forrnak; Ha elmész, vízként zárul be mögötted a tér, Ne nézz vissza: rajtad kívül nincs semmi, A szoba csak egy másként érzékelt tér, Szeretett helyünk nem hagyhatjuk el.
|