Dučić, Jovan: Nyárfák (Jablanovi in Hungarian)

Zašto noćas tako šume jablanovi,

Tako strašno, čudno? Zašto tako šume?

Žuti mesec sporo zalazi za hume,

Daleke i crne, ko slutnje; i snovi.

U toj mrtvoj noći pali su na vodu,

Ko olovo mirnu i suvu, u mraku.

Jablanovi samo visoko u zraku

Šume, šume, cudno, i drhću u svodu.

Sam, kraj mutne vode, u noći, ja stojim

Ko potonji čovek. Zemljom prema meni,

Leži moja senka. Ja se noćas bojim,

Sebe, i ja strepim sam od svoje seni.

Mért zúgnak a nyárfák néma éjjelen?

Mily lomb-szenvedélyről? Mit zúgnak, suhognak?

Hűs lombok takarják a méz-sárga holdat,

sötétek a dombok, mint a sejtelem.

Éj van, minden álom elsüllyedt, oda,

hol az ónszínű víz dermed mozdulatlan,

nincs más hang, csak ott fenn, a szeles magasban

zúg, reszket tömérdek nyárfa-kupola.

Szál-magamban állok a folyó felett,

utolsó élőlény, árnyékom sötéten

elhever a parton, fúj a szél, az éjben

megriaszt az árnyék, állok, reszketek.

1903