Stupar-Trifunović, Tanja: Nincs tovább (Stvar je završena in Hungarian)

ona nije ništa uradila, nije se protivila... to je priča od koje se ludi¹
ona nije ništa
ja nisam ništa
mi nismo ništa
uradile
 
on je imao ruke meke skoro kao žena
 
one pričaju kao djevojčice u njihovim pričama sve je jednostavno
i kao da se nikad ništa neće promijeniti zaljuljati srušiti
riječi su čvrste kao bedemi i kao njihova bedra
dok sanjaju o ljubavi koja se tek treba dogoditi
koja mora biti sretna i puna otkrovenja
o ljubavi sa mladićima čije su ruke meke kao u žena
one nude svoje grudi svijetu punom htijenja
dok ih melje proždire i uništava svijet im šapuće u uho
besramnice
besramnice jedna
ali one ne haju još uvijek i baš ih briga
jer njihova ljubav ih čeka sa mekim rukama
 
ali te ruke mladića postaju otrovne čvornovate teške
te ruke mladića ne traže više isprepletene prste
te ruke hvataju čaše flaše vratove u grču i u strahu
jer te ruke su postale dio svijeta
koji neko mora stvarati
dok djevojke iza mojih leđa sanjaju o ljubavi
 
on je imao ruke meke skoro kao žena
i tople kada bi me dotakao s njima
bila sam najednom i ptica i sunce
mogla sam s gorama narasti do najviših visina
znala sam sve šumske staze sve neprohodne klisurine
i puteve do srca
bila sam tako blizu dok sam slušala kako mu kuca srce
čula sam kako pulsira zemlja
htjela sam mu reći da znam o čemu sanjaju djevojke
ali on je ustao sa stolice i rekao da ide
 
Margerit Diras je u svoj mali blok zapisala
stvar je završena
 
¹M. Diras, ‘’Stvarni život’’, str. 94

a lány semmit sem tett, nem ellenkezett... tébolyító történet²
a lány semmit
én semmit
mi semmit
sem tettünk
 
a fiúnak nőiesen lágy keze volt
 
a lányok kislányokként mesélnek meséjükben minden egyszerű
és mintha soha semmi sem változna remegne borulna
csípőjükhöz hasonló várfal-kemény szófordulatok
míg a majd ezután következő szerelemről
a boldog és élménydús szerelemről álmodnak
nőiesen lágy-kezű legények szerelméről
mellüket a kívánságokkal teli világnak kínálják
ám az falja megsemmisíti őket fülükbe suttogja a világ
feslett
feslett vagy
de még mindig nem érdekli őket rá se hederítenek
mert lágy-kezű szerelem várja őket
 
de az a legénykéz mérges csomós-nehéz lett
az a legénykéz már nem összekulcsolt ujjakat keres
az a kéz poharat üveget görcsberándult ijedt nyakat ragad
az a kéz immár annak a világnak a része
amit valakinek teremteni kell
míg hátam mögött a lányok szerelemről álmodnak
 
a fiúnak nőiesen lágy keze volt
és meleg mikor hozzám ért
egyeszerre madár is nap is voltam
a hegyekkel együtt a legmagasabb magasságokba kerültem
minden eredei csapást minden járhatatlan szorost ismertem
és a szívhez vezető utat
oly közel voltam míg szívdobogását hallgattam
hallottam a föld lüktetését
el akartam mesélni a lányok miről álmodnak
de felkelt és odavágta megy
 
Észrevétel Marguerite Duras jegyzetfüzetében
nincs tovább
 
² Marguerite Duras: A szerető – kiragadott mondat
                       (szerb változat utáni saját fordítás)