Vujičić, Milenko: Minden (Sve in Hungarian)

Sve što otkrivam boli me

daj mi dlan jedan

dok tebe ima, ja postojim.

Put nam se racvjetava u nebo,

ko mala nježnost

što se magli u očima.

Vjetar raste u odajama svijesti

gdje će čemerni i oholi

zadnji put sjesti

i ko krajputaši

poslednju jabuku zasaditi

ili jesti.

Nekem fáj minden felfedezés,

nyújtsd kezedet,

míg részem vagy, létezem.

Kinyílik utunk az égben,

mint szemünkben

a derengő gyengédség.

Utoljára ülnek

a büszkék és megcsömörlöttek ott

hol a szél kerekedik a tudat rejtekében

és mint tétovák

falják fel vagy ültetik el

az utolsó almát.