Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: Nyári napforduló (Letní slunovrat Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja

Letní slunovrat (Cseh)

Sad modrý dálek jak voní! V taneční hudbě tisíce letů

na hvězdy půlnocí čeká svatební veselí květů.


Nakloň se k růžím! Ať úsměv, motýl vyššího jara, z nich
                                                                          sletí,
vyplašen dotknutím světla z tvých zraků, a na rty usedne
                                                                          ti!

Sad modrý dálek jak voní! V taneční hudbě tisíce letů

na hvězdy půlnocí čeká svatební veselí květů.


Mdlé ruce zajatých, v radosti zdvižené, zatřásly mříží,

nejhlubší vítr zdvih naděje, letnice země a duší se blíží!


Nakloň se k růžím! Ať úsměv, motýl vyššího jara, z nich
                                                                          sletí,
vyplašen dotknutím světla z tvých zraků, a na rty usedne
                                                                          ti!

Hle, cestou v obilí skrytou, v tajemném zachvění celého
                                                                          kraje,
žnec neviděn kráčí, však po klasech lesk jeho ocele hraje…



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki/V%C4 %9Btry_od_p%C3%B3l%C5%AF/ Letn%C3%AD_slunovrat

Nyári napforduló (Magyar)

A távol kék kertje hogy bódít! Ezer év vágyától táncos a
                                                                    dal ma:
éjfelek csillagaira valahány virágnak vár lakodalma.


Rózsához hajolj! A mosoly, más tavasz lepkéje, róla riadva

szemed fényének érintésétől, szálljon ajkaidra!


A távol kék kertje hogy bódít! Ezer év vágyától táncos a
                                                                    dal ma:
éjfelek csillagaira valahány virágnak vár lakodalma.


Zsibbadó kezek, örömben emeltek, rázták meg rácsuk
                                                                    merészül,
szél hátán szálltak fel remények, föld és a szellemek
                                                         pünkösdje készül.

Rózsához hajolj! A mosoly, más tavasz lepkéje, róla riadva

szemed fényének érintésétől, szálljon ajkaidra!


Lásd, a gabona-takarta úton, az egész táj rejtelmes
                                                         rezzenetében,
az arató látatlan lépked, de acélja villáma lebben
                                                         az égen....



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)45
Megjelenés ideje

minimap