Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gellner, František: Éjszaka volt (Noc byla Magyar nyelven)

Gellner, František portréja

Noc byla (Cseh)

Noc byla. Usnout nemoh' jsem. To z míry
by jistě přivedlo i mudrce. -
Škoda, že v mládí ztratil jsem skvost víry
a nemohu si zaklít od srdce!

Noc byla věčná jako hloupost lidská
a jako život byla zoufalá.
V hlubokém tichu píseň elegická
na struny srdce hořce zahrála.

Peřinu shodil jsem, své šaty zvedal
jsem se země a byl jsem brzo v nich.
Chvíli jsem v kapsách marně sirky hledal.
Pak zaskřípěl klíč v dveřích domovních.

Manželé řádní u manželek spali,
mír tichých srdcí vanul nad nimi.
V hospodách ještě politisovali
muži se zájmy všeobecnými.

Přivřel jsem oči. V dálné výši slyšet
údery křídel bylo příšerné.
Z moudrých a známých předpokladů vyšed
jsem viděl, jak je všechno titěrné:

boj o život a blaho jednotlivce,
za ideální statky národa
hrdinný čin, psí něžnost k milé dívce,
umění, syfilis a svoboda.

Z bordelu zněly ke mně hlasy ženských,
vábících smíchem vilné samečky.
Jak prapor míru z oken kasárenských
komisní bělaly se podvlečky.

Z města jsem vyšel. Šel jsem podle řeky,
a vrby chtějíce mne poděsit,
volaly na mne posměšnými skřeky:
Příteli, bratře, pojď se oběsit!



KiadóČeskoslovenský spisovatel, Praha
Az idézet forrásaBásnĕ

Éjszaka volt (Magyar)


Nem bírtam elaludni. Ilyen éjen
lázadozna egy bölcs is dühösen.
Kár, hogy a hitem elkallódott régen,
s nem tudok szívből káromkodni sem.

Az éj örök volt, akár bárgyúságunk,
s mint az élet, oly kétségbeesett.
Szívem húrját egy fájdalmasra lágyult
elégikus dal zendítette meg.

Nagy hirtelen a takarót ledobtam,
és felkaptam gyorsan a ruhám,
megcsikordult a kapukulcs is nyomban,
s zsebemben végre megleltem gyufám.

A derék férjek otthon szundikáltak,
szívük fölött a béke lebegett,
a kocsmázók még vígan iddogáltak,
és vitatgatták a közügyeket.

Szemem lehunytam. A magasból távol
meglebbentett egy szörnyűséges szárny.
Régi közhely nem veszt igazából:
látni kezdtem, hogy minden mily parány:

a napi harcok - kín és gyönyörűség,
a nemzetmentő hősi tettek is,
a kedves lányhoz fűző kutyahűség,
szabadság, művészet és szifilisz.

A dalt a bordély kacarászva szórta,
a sóvár hímet hívta mindegyik.
Mint kaszárnyán a béke lobogója,
fehérlettek az olcsó kis bugyik.

A városon túl, a folyócska partján,
egy riasztgató fűzfasor fogad,
hangja rikácsol, gúnyolódó, harsány:
gyere, pajtikám, akaszd fel magad!



KiadóKozmosz, Budapest
Az idézet forrásaCseh költők antológiája

minimap