Hálek, Vítězslav: A vár alatt (Pod hradem Magyar nyelven)

Ved’ cikán hocha za stádem,
pás’ chrty, koně pod hradem
a koukal vzhůru temně.
Pan kníže z okna patřil ven:
„Tam nejkrásnější z mých je fen,
hned přiveďte ji ke mně!“

Jde sluha s pána rozkazem:
„Tys ukrad’ fenu, dej ji sem,
Sic krev poteče brodem.“ —
„Já pánu tvému ukrad’ víc,
Mám jeho krev a jeho líc,
Mám jeho syna rodem!“

Šel sluha nazpět do hradu:
„Slyš, pane, neznám výkladu,
Však s posměchem se rouhá!“
Strh’ kníže pušku s přístěnu
A z okna křik jak v plamenu:
„Ať dokáže ten slouha!“

Zdvih’ cikán dítko do výše:
„Tvůj syn to splatí nejspíše,
Když neznáš rodokmeny;
Neb že je krev v něm knížecí,
Já psy mu kradu stavěcí,
Ty však nám kradeš ženy!“

Psy vodí cikán za stádem,
Má švarné koně pod hradem
A vzhůru kouká temně:
„Pojď, pane kníže, z hradu ven,
Mněs nejkrásnější ukrad’ z žen —
Pojď pro syna si ke mně!“
   
   
(1874)

Terelt a cigány nyájakat,
Lovat, ebet a vár alatt
És nézett föl sötéten.
A gróf kibámult ablakán:
„Az ott az én legszebb kutyám!
Ide rögvest, elébem!”

Grófparanccsal megy szolga le:
„Kutyád lopott, ide vele,
Vagy vér fog folyni menten.” —
„Van itt uradtól lopva más:
Grófvér és nem egy arcvonás.
Apát lát fia bennem!”!

A várba vissza szolga mén:
„Jó uram, ezt nem értem én,
De nyelvet ölt a tettes!”
A sarokban egy flinta áll,
A gróf felkapja s kiabál:
„Bizonyítsd be, te tetves!”

A cigány föl babát mutat:
„Kárpótol érte tenfiad,
Ki kutyabőr paraszton;
Mert benne grófi vér csobog.
Én tőle vizslát, azt lopok,
S mit te lopsz, mi az? Asszony!”

Terel a cigány nyájakat,
Jó lovakat a vár alatt,
S fölfelé néz sötéten:
„Gyere, gróf, légy bátor nagyon!
Elloptad, el, szép asszonyom!
Jöjj fiadért elébem!”