Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kaalund, H. V.: Egy napsütött sarokban (I en Solskinskrog Magyar nyelven)

Kaalund, H. V. portréja

Vissza a fordító lapjára

I en Solskinskrog (Dán)

Bestraalet af den milde Foraarssol,
jeg sidder her imellem Husdyrflokken,
og bytter ej for nogen Kongestol
det Sæde, jeg har valgt — paa Huggeblokken.
 
Lad Andre finde det en simpel Plads
for En, der producerer sig som Sanger -
en Digterthrone er den, mig tilpas,
og aldrig nogen bedre jeg forlanger.
 
Det var en slig, Du valgte Dig, Æsop,
naar Du i Hønsegaarden sad alene
og lo ad Verdens store travle Hob,
med slig en lille Verden til din Scene.
 
Vel er jeg ikke dyb som Du og vis;
min store Svaghed ærlig jeg bekjender -
men glad jeg sætter paa Naturen Pris,
og i min Smag er jeg en Nederlænder.
 
Mig fryder det at sé paa Bondens Gris,
og mellem disse Duer, Høns og Ænder
som midt i Billedbiblens Paradis
jeg føler mig som mellem gamle Venner.
 
Her kægge Gjæs, her bræge Lam og Faar -
det er, som alle Røsterne fra Arken
i munter Blanding her mit Øre naaer,
ret som de lød for Oldtidspatriarken.
 
Vel græsser ikke Løve her hos Kid,
og Elefanten mangler med sin Snabel;
dog er her noget af den gyldne Tid,
af Verdens Uskyld, før man bygged Babel.
 
Og glad velsigner jeg, o Sol, den Glans,
hvormed Du denne Hønsegaard forgylder,
og takker Gud, fordi han gav mig Sans
for hvad der ellers Smaabørn kun fortryller!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.kalliope.org

Egy napsütött sarokban (Magyar)

Üldögélek, baromfiudvaron,
cirógat szelíd tavaszi verőfény,
ugyan királyi trónért sem adom
favágó tőkém, kiszemelt ülőkém.
 
Hadd legyen másnak alantas e hely,
olyan embernek, aki dallal áldott,
ez költő-trónus: nékem megfelel,
én ennél jobbat soha nem kívánok.
 
A háziállatok közt, egyedül,
Aiszóposz, ugyanilyen volt nyugalmad;
kicsiny világ szolgált színhelyedül,
a nyüzsgő nagy világot kikacagtad.
 
Én, gyarló, vallom becsületesen:
nem lettem, mint te, mély s oly bölcs se lettem,
a Természetet vígan kedvelem,
én ízlésemben hollandnak születtem.
 
A pór malackát kedvvel nézem én,
s e galambok, e tyúkok és kacsák közt,
a Képes Bibliának édenén
érzem magam, mint régi sok barát közt.
 
Lúd gágog, bárány, s birka béget itt,
mintha Noénál zengnék át a bárkát:
víg hangzavar, fülemhez közelít,
úgy hallgatom, mint hajdan pátriárkák.
 
Itt nincs ormányos elefánt, igaz,
s gidák között oroszlán sem legelget,
de Bábel előttről s valami az
ártatan aranykorból itt ad enyhet.
 
És örömmel köszöntök fényt, napot,
arany tündöklést, mely szérűmbe leshet,
s áldom Istent, hogy érzéket adott
s bűvös nekem, mi bűvös egy gyereknek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. Z.

minimap