Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ditlevsen, Tove: Nyári éj (Sommernat Magyar nyelven)

Ditlevsen, Tove portréja

Sommernat (Dán)

København har vaagne Øjne, som et vagtsomt Dyr,
strækker sig mod Morgengryets første, solblaa Stribe,
slanke Taarne rankes imod hvide Sommerskyr,
Vandet vugger blankt og blidt on Havnens høje Skibe.
 
Du og jeg, jeg og du, gingenting er til-
vil du vide hvm jeg er, sa spørg de grønne Bølger,
jeg er ansvarsløs som de, ved aldrig hvad jeg vil,
Natten er saa god og varm, og Synd har ingen Følger.
 
Du skal tie ganske stille, Byen er mig nær,
Langelinjes Saltvandsbrise er min Moders Stemme,
og min Sjæl er Natten Kærtegn om de unge Trær,
jeg er god og ond og den du aldrig mer kan glemme.
 
Kys min mund og lær mig hvad det er mit Hjerte vil.
Naar jeg ler og græder, er det Bølgerne det brister
mod de sorte Skibe- tror du Kærlighed er til?
Ved du hvad du vinder nu- og ved du hvad du mister?
 
Ganske stille staar vi, alt er Taagem Drøm og Leg
og jeg løfter Panden mod de hvide Birkegrene.
Du er lykkelige og ung, og Mørket skjuler dig,
saa kun Gud og jeg kan se, at du er helt alene.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.studieportalen.dk

Nyári éj (Magyar)

Koppenhága szeme, mint őrtálló állaté,
meredten lesi a hajnal első kéklő sávját,
karcsú tornyok nyúlnak fehér fellegek közé,
a kikötő nagy hajóit lágy habok sikálják.
 
Te meg én, és én meg te, más senki nincs jelen -
tudni akarod, ki vagyok? Fordulj a habokhoz.
Felelőtlen vagyok, mint te, célom nem lelem,
olyan jó meleg az éj, a bűn alól feloldoz.
 
Maradj csendben, a város a szomszédunkba ér,
Langelinje sós szelében anyám hangja repdes,
lelkemmel az ifjú fákat öleli az éj,
jó vagyok, és rossz vagyok, kit többé nem feledhetsz.
 
Csókold meg a szám, s taníts, hogy szívemnek mi kell.
Hogyha nevetek és sírok, a hajógerinchez
hab loccsan - a szerelemben talán még hiszel?
Tudod, mi a nyereséged, s tudod, mit veszítesz?
 
Csendben vagyunk, fölénk álom s játék köde száll,
felemelem homlokom a nyírfák ellenében.
Boldog vagy és fiatal, míg elrejt a homály,
csak az Isten látja, s én, hogy magad vagy egészen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. E.

Kapcsolódó videók


minimap