Jól csak te élj.
Rossz a világ.
Tiport a Jog,
kezedbe vedd.
Az „Én” legyen
S ne „Mi” a kéj.
Rossz a világ.
Jól csak te élj.
Ha ezt, mint afféle epigrammát, szarkasztikusan kell érteni, tehát a szöges elletétét, akkor elvileg egyet is érthetünk vele, annak ellenére, hogy az, amit egyetlen egyén tehet a világ jobbátétele érdekében, az csaknem a nullával egyenlő. Hiszen még csak nem is tudjuk, mit kellene tenni egyáltalán a világ jobbátétele érdekében; mennyi oly különböző sőt homlokegyenest ellentétes nézet van a médiapiacon etekintetben!... Semmiféle lehetőségem sincs kezembe venni a Jogot, maximum szavazhatok arra a pártra, amelyről azt sejtem, hogy kevésbé fogja lábbal tiporni a jogot, mint a többi párt, sőt életem első negyvenegy évében még ettől a sovány lehetőségtől is meg voltam fosztva (Magyarországon), mert a választásokon csak egy „fehér elefánt” közül lehetett választani... Egyetlen egyszer sem mentem el a szavazásra, nem hagytam, hogy hülyére vegyenek, de a Nagy Fehér Elefántot ez kevésbé zavarta, mint egy bolhacsípés. És azt hiszem, hogy ha ma Magyarországon élnék, akkor sem tudnám, kire volna jó leadnom a voksomat, hiába nyüzsöghet ma több fehér elefánt is a cirkuszi porondon... itt Izraelben is inkább csak azért szavazok az egyik oldal valamelyik elefántjára, hogy a másik oldal undorító elefántjai ellen szavazzak... Sőt még arról a híres „Jog”-ról sem gondolom, hogy az az „Igazságosság” szinonímája; egyáltalán nem gondolom azt.
Akárhogyan gondolja is költőnk, tehát hogy tényleg fütyüljek-e mindenre és éljem világomat, ahogyan hagyják, vagy pedig éppen ellenkezőleg, hogy belevessem-e magamat a nagy bunyóba, mindenképpen afféle semmitmondó általánosságban marad, és ez nem esik távol a nagyképű de giccses fontoskodástól. (Szerintem.) „Közéleti Személy", ha nincs semmi mondanivalója, jobbn tenné, ha nem tenne úgy, mintha volna neki.