Gernhardt, Robert: A farkasokról (Von den Wölfen Magyar nyelven)

Ach, wie wehrlos ist das Schöne!

Wie der Wolf sich naht den Lämmern,

Lautlos, schleicht der Mensch zum Schönen.

Aber bald hört man ihn hämmern.

Hör ich Hämmern, trag ich Trauer.

Hämmern heißt: Da wird gehandelt.

Angesichts des Schönen meint das

Leider stets: Da wird verschandelt.

De védtelen is a Szépség!

Akár bárányhoz a farkas

Úgy lopózol közelébe —

Csak hogy kalapálást hallhass.

Gyász nekem a kalapálás.

Azt mondja: Itt bizniszelnek.

A Szépségnek meg azt mondja:

Hej de rút lesz itt kigyelmed!
   
   
 Nem tudom, milyen életmódot folytathatott ez a költő, de óriási a valószínűsége annak, hogy nem hordóban lakott mint hajdan Diogenész. Különös dolog, hogy bizonyos fajta entellektüel olyan gőgösen lenézi az ő szellemi magaslatáról a kalapálást, a bizniszelést, de közben egyáltalán nem veti meg azokat a kalapálás létrehozta csúnya anyagi javakat, sem azokat a csekkeket, amelyeket az ő szellemi alkotásaikért nyomnak a kezébe csúnya biznisztkalapáló kezek. Még el is szólja magát a magas szellemiségnek ez a fennkölt bárdja: úgy közeledik ő a szépséghez, mint a farkas a bárányhoz (!): jóízűen fel akarja falni...

Szerencsére voltak a Szépségnek olyan, költőnknél nem kevésbé fennkölt papjai is, akik nem láttak antagonisztikus ellentétet a Szépség között és ama papírtömegek, vásznak, nyomda-, olaj- és temperafestékek, hangszerek között, amelyeket nem-fennkölt kezek gyártanak, hoznak forgalomba és árusítanak üzletekben, és amelyekre vagy amelyekkel a szépséget írják, nyomtatják, festik, zenélik a Robert Gernhardtok, Alfred de Vigny grófok és kisistentársaik...