Gondolj ki malacot,
majd malacnemlevést.
Bárhogy zsugoritod,
eltűntetni sosem tudod,
megmarad egy kevés.
Bár épp csak gondolom,
marad nyoma.
Mint rejtett hatalom.
A Végső Éj-Napon
lesz csak oda.
A látszat is dolog:
saját értelmének jele.
Tőled van léte, mely lobog.
Gondolj el innen malacot,
s gondold vissza ide.
Nem értem, mi köze van a versnek a címéhez, a vigaszhoz. „Trost” olyasmit is jelent, hogy vigaszdíj, kárpótlás, amivel jobb híján meg kell elégedni, de a vers nem sugall olyasmit, hogy kézzelfoghatóan valóságos dolgok helyett elégedjünk meg kigondolt dolgokkal. „Nincs vigasznál” azt jelenti, hogy nincs ki mind a négy kereke, elment az esze stb., de ilyesmiről sincs szó a versben. Nem tudom, mire gondolhatott a szerző, talán semmire. Talán arra, hogy a versek merő kitalálások, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek, tehát azzal vigasztalja magát, hogy amit költ, kiagyal, az is létezik sőt megsemmisíthetetlen (?).