Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kalkowska, Eleonore: Gyermekkor (Kindheit Magyar nyelven)

Kalkowska, Eleonore portréja

Kindheit (Német)

Der klare Friede jener Kindertage,
Da noch der Tod so unermeßlich fern
Und alles Spiel noch ist und heitere Frage;

Da jeder Tag aufglüht gleich einem Stern,
Wie junger Vögel Sang im dämmergrünen Hage,
So süß und säftereich wie junger Feigen Kern;

Da sich die Nacht herabsenkt, leicht wie Daunen,
Die Glieder schläfernd, leis die Lider senkt,
In Träumen bringend neuer Wunder Staunen;

Da sich die Herrlichkeit der Erden schenkt
Zu halbgewichtigem Spiel und übermütigen Launen
Und man dies alles nimmt und gar nichts dabei denkt,

Nur in sich fühlt ein tief geheimes Raunen.
............



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrása https://www.wie-sagt-man-noch.de/ gedicht/7581/kindheit.html

Gyermekkor (Magyar)

A gyermekkori napragyogta béke,
Mikor még oly távoli a halál
S a „játékból”-kérdésnek nincs soha vége;

Mikor minden nap lángos csillagár,
Mint madárfütty, alkonyzöldes bozótnak éke,
Mint édeslevű füge, mit hízlal a nyár.

Mikor lehull az éjjel pihekönnyen,
Ernyed kéz-láb, lecsukódik a szem,
S az álom új csodákat kelt örömben;

Mikor szétszáll földek pompája lenn
S egy félkomoly és szeszélyes játék gőgszava szökken,
És minden jó és minden töprengéstelen.

S csak egy titkos, mély suttogás örök benn.
   
   
   
Utolsó sora nélkül első pillantásra sztereotip versike: a gondtalan gyermekkorba való visszavágyakozás lapos és sztereotip magatartás, a romantika egyik divatmajmoló nyavalygása volt. A természetből, azaz a természet boldog tudatlan állapotából való kinövésünkön nem siránkozni kell, írta volt a nemromantikus Schiller, hanem tudatos erkölcsi lényként arra törekednünk, hogy újra feltornásszuk magunkat a természet TÖKÉLETESSÉGÉHEZ. Schillernek szerintem tökéletesen igaza van ebben. Schiller művei nagyon felemelőek és tanulságosak, de egyúttal meglehetősen — unalmasak... A magamutogató, gyakran gyermeteg, gyakran felszínes, divatmajmoló, sőt gyakran felháborítóan immorális romantikusok művei gyakran — ÉRDEKESEK. Azazhogy nem gyakran, de olykor. Utolsó sora nélkül is érdekes volna a fenti vers, nem lehengerlően eredeti, de azért eléggé eredeti, a laposságok eredeti megfogalmazásai miatt: a kifejezésben van nem kevés eredetiség. Az is figyelemreméltó benne, hogy minden textmegszokásnak fittyet hányva nincs benne főmondat: az első sor csak egy alany, az olvasó állítmányt (igét) vár, de az nem és nem jön, nem következik semmiféle főmondati állítmány, hanem csak mellékmondatok. Nem-irodalmi szövegben ez primitív hibának számana; itt nem hiba, hanem merészség, eredetiség.

De az utolsó sor, a gyerekkori titkos, mély suttogás, az a jelentés szintjén is eredeti. Én ugyan személy szerint nem emlékszem semmiféle gyerekkorombeli titkos és mély suttogásra, és szerintem a gyerekek túlnyomó többségének lelkébe nem zúg semmiféle mély suttogás; de Eleonore Kalkowska fülébe lelkébe alighanem zúgott, mert ő valószínűleg gyereknek sem volt mindennapi. De ez is teljesen mindegy: ha nem zúgott a fülibe semmi és ezt ő „csak úgy kitalálta”, az akkor is érdekes. Amit ír, az authentikusnak érződik, és ez itt a lényeg, nem pedig az úgynevezett „objektív valóság”.
   
   
Minden hazugság, földön ami szép:
Csontváz, ijesztő a valódi kép;
Azt vérrel, hússal ékesíteni
Jer, jer költő!... hazudva isteni! (Arany)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap