Sauter, Ferdinand: Két ibolya (Zwei Veilchen Magyar nyelven)

Erstes Veilchen.

Endlich ist der Schnee geschmolzen,
Meines Busens Rinde nicht;
Schwach sind noch der Sonne Bolzen,
Doch ich dränge mich zum Licht.

Zweites Veilchen.

Zarte Schwester, bleib' im Gründe,
Unten ist es weich und warm,
Daß dich nicht das Licht verwunde
Und der Mücken dichter Schwarm.

Erstes Veilchen.

Lasse mich das Haupt erheben,
Sei's auch nur auf einen Tag,
Weil ich lieber sterbend leben,
Als, mich sehnend, sterben mag.

Az első ibolya.
 
Végre a hó is elolvadt
de a keblem kérge nem;
gyenge a nap, még nem oldhat,
de lenn, nyugtom nem lelem.
 
A második ibolya.
 
Gyenge testvér, maradj ott lenn,
ott még selymes a meleg,
hogy a fény az meg ne sértsen
's az a sok szúnyog itt fenn.
 
Az első ibolya.
 
Engedd felemelni fejem
ha még csak egy napra is,
inkább haldokolva éljek
mint vágytól haljak meg itt.