Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Morgenstern, Christian: Berlin (Berlin Magyar nyelven)

Morgenstern, Christian portréja

Vissza a fordító lapjára

Berlin (Német)

Ich liebe dich bei Nebel und bei Nacht,
wenn deine Linien ineinander schwimmen, -
zumal bei Nacht, wenn deine Fenster glimmen
und Menschheit dein Gestein lebendig macht.
 
Was wüst am Tag, wird rätselvoll im Dunkel;
wie Seelenburgen stehn sie mystisch da,
die Häuserreihn, mit ihrem Lichtgefunkel;
und Einheit ahnt, wer sonst nur Vielheit sah.
 
Der letzte Glanz erlischt in blinden Scheiben;
in seine Schachteln liegt ein Spiel geräumt;
gebändigt ruht ein ungestümes Treiben,
und heilig wird, was so voll Schicksal träumt.
 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Berlin (Magyar)

Akkor szeretlek, ha éj van, és köd,
ha átúsznak egymásba vonalaid, -
ám ontják az éji fényt ablakaid,
s emberi élettel telik a kő.
 
Mi nyers, durva nappal: sötétben rejtély;
misztikus lélekvár mind a sok ház,
csillogó fények, az arcukon láz;
és egységnek rémlik a sokféleség.
 
A tűnő fény kihuny vak kirakaton;
játék fekszik, dobozban tárolva;
szelíden pihen a heves forgalom,
s áldás száll, sorsszerű álommal.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap