Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ringelnatz, Joachim: A testet öltött komolyság (Der Seriöse Magyar nyelven)

Ringelnatz, Joachim portréja

Der Seriöse (Német)

Wo ich abends Weißwürste fresse,
Da sitzt oft drei Tische weit
Vor mir ein Herr von Noblesse,
Sehr groß, sehr ernst und sehr breit.

Sein Haar und Bart, seine Kleidung
Sind einwandfrei und gepflegt,
Wie er unter steter Vermeidung
Sich einwandfrei sicher bewegt.

Wie ihn die Kellner bedienen,
Ist er ein Fürst oder reich.
Doch bleibt das Spiel seiner Mienen
Jederzeit würdig und gleich.

Wenn diese würdig seriöse
Erscheinung vorübergeht,
Dann ist mir, als ob mein Gekröse
In Hirn und Leib sich verdreht.

Denn, wenn er mit seinen Blicken
Mich streifte – das fühle ich klar –,
Ich würde zusammenknicken
Und nimmer sein, was ich war.

Doch ohne seitwärts zu schauen,
Schreitet er durchs Lokal.
Seine gerunzelten Brauen –
Wie alles an ihm – sind aus Stahl.

Und seine Schritte lenken
Sich dahin, wohin man nicht sieht.
Ich wage nicht auszudenken,
Was er dort etwa vollzieht.

Ach, ich bin klein, ich bin böse.
Mein Herz ist auch nicht ganz rein.
Ach dürfte ich solche seriöse
Persönlichkeit einmal sein!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gedichte.jobaloha.de/ text/695/der.serioese/

A testet öltött komolyság (Magyar)

Hol a hurkám nyeldesem este,
Három asztallal odébb
Ül Roppant Úr meg a teste,
Mely komoly s foly szanaszét.

Haja, szakálla, ruhája
Rendes, kifogástalan,
És gondosan ügyel, a hája
Kifogástalan álljon alant.

Mikor szolgálja a pincér,
Úgy néz akár a király.
Nem hullna le semmi kincsér’
Róla a méltóság s a dagály.

Ha ez az égi jelenség
A termeken átvonul
Mint hogyha agyam kiesnék,
Megsemmisülök botorul.

Ha rámhederítne, lerogynék,
De úgy – ezt tudva tudom –,
Le s össze azonnal, hogy még,
És megszűnnék tudatom.

De nem néz jobbra, se balra,
A termen átvonul,
A homloka ráncba varrva,
S tör előre vas-konokul.

A hely, hova mennek a léptek...
Nem mondhatom el, melyik,
Megdermed bennem a lélek,
Hogy ott mi (s hova) folyik.

Én gyarló törpe vagyok csak,
Az érdemem is csekély.
Várom, várom, hogy megkomolyodjak
S legyek ily fontos személy!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap