Ringelnatz, Joachim: Wedekindre emlékezve (Gedenken an Wedekind Magyar nyelven)

Wedekind war immer interessant,
Ein Stoßhorn in die häßlich mittlere Welt.

Wahrscheinlich hat er mich nie gekannt.
Ich bin ihm wohl zehnmal vorgestellt.
Das letzte Mal hatten wir eine absurde,
Mir unvergeßliche Stunde mitnand,
Als ich zum Kriege gerufen wurde
Nach dem Nordseestrand.

Und als ich zurückkehrte,
War der Verehrte
Verstorben.

Mehr bekämpft als umworben,
Hat er doch trotzig gesiegt.
Ehrliche und unehrliche Feinde
Haben doch ihn nicht kleingekriegt.

In seiner treuen Gemeinde
Will ich mitgenannt sein.

Ich senke jetzt meine Nase
Zu einem stillen Glase
Wein.

Apropos:
Wein gibt sich anders als Bier. Und wo
Ist in München die Wedekindstraße?

Wedekind mindig érdekes volt nekem,
Egy randa lapos világba tőrdöfés.

Úgy látszik, nem ismert sohasem.
Bemutattak neki többször is.
Utoljára eltöltöttünk borongva
Egy abszurd órát, nem felejthetem,
Aztán engem behívtak a frontra
Szolgálni a tengeren. 

Amikor visszatértem,
Halott volt példaképem
Hónapok óta.

Senki körül nem udvarolta,
Hisz mindig győzött daca.
Ellenség, nyílt sisakkal jött vagy csalárdan,
Nem teperhette le soha.

Az ő híveinek sorában
Szaporítsam a sort.

Pohárba dugom most orrom,
És hörpölök, de forrón,
Bort.

Apropó:
Sör sörül, a bor csak borul iható.
Aki tudja, hol van Münchenben Wedekind utca, szóljon.
   
   
   
(1928)
   
   
   
V.ö. Karinthy: Ady Endrének. (Tóth Árpád-paródia.):

Te szent nagy Fenekedbe beléomolni vágyott
Málé kis inasod én szörnyű Mesterem.
   
   
„Aztán engem behívtak a frontra", ered.: „a háborúba”. Azt illett volna írnia költőnknek, hogy „Aztán én önként, lelkesen frontszolgáltra jelentkeztem, sőt még a császárhoz is fordultam, levélben, ezirányú közbenjárásért”. Csatában legnagyobb sajnálatára nem vehetett részt. Verekedhetnékjéből a szellem sok más emberéhez hasonlóan lassanként gyógyult ki, de még a háború után is írt illetve fejezett be „ki nem gyógyult” színdarabot. A forradalmároknak is felajánlotta szolgálatait, de azok, szerencsénkre, nem tartottak rá igényt. Vajon hogy’ végződött volna a dolog, ha tartanak? — De a nácizmusért nem lelkesedett Ringelnatz, lenézte. Sok művét betiltották sőt elégették.

„Sör sörül, a bor csak borul iható." Wedekind Münchenben, a híres sörvárosban élt, mégsem világos, miért fontos a vers témája szempontjából a sörivás és a borivás közötti különbség. Lehet, hogy Ringelnatznak egy kicsit az agyára ment már saját fennkölt átszellemültsége... Elvégre maga Wedekind sem volt éteri költő, szatirikus volt, sőt kabarészerző is, Ringelnatz számára is csak „érdekes”, bármennyire vágyik is beléomolni ő Wedekind szent nagy fenekébe.