Hesse, Hermann: Csábító átka (Verführer Magyar nyelven)

Gewartet habe ich vor vielen Türen,
In manches Mädchenohr mein Lied gesungen,
Viel schöne Frauen sucht ich zu verführen,
Bei der und jener ist es mir gelungen.
Und immer, wenn ein Mund sich mir ergab,
Und immer, wenn die Gier Erfüllung fand,
Sank eine selige Phantasie ins Grab,
Hielt ich nur Fleisch in der enttäuschten Hand.
Der Kuß, um den ich innigst mich bemühte,
Die Nacht, um die ich lang voll Glut geworben,
Ward endlich mein — und war gebrochene Blüte,
Der Duft war hin, das Beste war verdorben.
Von manchem Lager stand ich auf voll Leid,
Und jede Sättigung ward Überdruß;
Ich sehnte glühend fort mich vom Genuß
Nach Traum, nach Sehnsucht und nach Einsamkeit.
O Fluch, daß kein Besitz mich kann beglücken,
Daß jede Wirklichkeit den Traum vernichtet,
Den ich von ihr im Werben mir gedichtet
Und der so selig klang, so voll Entzücken!
Nach neuen Blumen zögernd greift die Hand,
Zu neuer Werbung stimm ich mein Gedicht ...
Wehr dich, du schöne Frau, straff dein Gewand!
Entzücke, quäle — doch erhör mich nicht!

Sok díszes ablak alatt várakoztam,
A lány füleknek versem énekelve,
A szép hölgyeket csábít’ni próbáltam,
Biz’ legtöbbjüket nem kevés sikerrel.
Csakhát, ha száj enyém lett, s csókra nyílt,
Ha már beteljesült a vágy, a kéj,
Magasztos eszményem elnyelte sír,
Csalódva csak húst érzett száj s a kéz.
A csókja - mért leghőbben vágyakoztam
Az éjben, hol lángolva űztem magam,
Enyém lett végre – hervaszt virágokat,
S elszállt öröm varázsa, mint az illat.
Eltávoztamban kísért sok szenvedés,
A túlcsordult gyönyör undorba vált,
Az élvezéshez nem vonz már a vágy,
Az álmom magány lett s halk révedés.
Az átkom; nincs oly kincs, mi nyújt örömet,
Valóság mind, jaj, szétzúzza álmaim,
Mikről versben áradoztam magam is,
Mi szépen csendült rajongással tele!
Ha friss virágot nyújtana e kéz,
Új versemben is ott a csábítás…
Te szépséges hölgy; lepled s magad védd!
S ha epedsz is értem - ne hallgass rám!