Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hesse, Hermann: November 1944 (Aufhorchen Magyar nyelven)

Hesse, Hermann portréja

Aufhorchen (Német)

Ein Klang so zart, ein Hauch so neu

Geht durch den grauen Tag,

Wie Vogelflügelflattern scheu,

Wie Frühlingsduft so zag.

 

Aus Lebens Morgenstunden her

Erinnerungen wehn,

Wie Silberschauer überm Meer

Aufzittern und vergehn.

 

Vom Heut zum Gestern scheint es weit,

zum lang Vergessnen nah

Die Vorwelt liegt und Märchenzeit,

Ein offner Garten, da.

 

Vielleicht ist heut mein Urahn wach,

Der tausend Jahr geruht

Und nun mit meiner Stimme sprach,

Sich wärmt in meinem Blut.

 

Vielleicht ein Bote draußen steht

Und tritt gleich bei mir ein;

Vielleicht, noch eh der Tag vergeht,

Werd ich zu Hause sein.

 

November 1944



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://poemsforalifetime

November 1944 (Magyar)

Dal szól, csöpp szél új hangja száll

A szürke égre fel,

Így rebbent szárnyat a madár,

Tavasz ilyet lehel.

 

Az élet reggele ragyog:

Száz emlék jön felém,

Mint tengeren ezüsthabok,

Mint tűnő, zizge fény.

 

A tegnap bár vak sírba hullt,

Mi volt, előmbe ring.

Álomvilág dereng, a múlt

Kertje megnyílt megint.

 

Ősöm, ki annyi éve holt,

Fölébred ma talán.

Vére az én erembe folyt,

S ő szól, ha szól a szám.

 

Lehet, a hírnök már közel,

S mindjárt szobámba lép.

Lehet, az alkony átölel,

S hazajutok ma még.



FeltöltőBenő Eszter
KiadóDacia Könyvkiadó
Az idézet forrásaTalált kincs. Német költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)117
Megjelenés ideje

minimap