Celan, Paul: Corona (Corona Magyar nyelven)
|
Corona (Német)Aus der Hand frißt der Herbst mir sein Blatt: wir sind Freunde. Wir schälen die Zeit aus den Nüssen und lehren sie gehen: die Zeit kehrt zurück in die Schale.
Im Spiegel ist Sonntag, im Traum wird geschlafen, der Mund redet wahr.
Mein Aug steigt hinab zum Geschlecht der Geliebten: wir sehen uns an, wir sagen uns Dunkles, wir lieben einander wie Mohn und Gedächtnis, wir schlafen wie Wein in den Muscheln, wie das Meer im Blutstrahl des Mondes.
Wir stehen umschlungen im Fenster, sie sehen uns zu von der Straße: es ist Zeit, daß man weiß! Es ist Zeit, daß der Stein sich zu blühen bequemt, daß der Unrast ein Herz schlägt. Es ist Zeit, daß es Zeit wird.
Es ist Zeit.
|
Corona (Magyar)Kezemből tépdes leveleket az ősz, hisz jóban vagyunk mi. Kihántjuk héjából az időt és járni tanítjuk: az idő héjába visszatér.
A tükörben: vasárnap, álmunkban alszunk, a száj igazat szól.
Szemem leszáll kedvesem neméhez: egymásra nézünk, sötét szavakat szólunk, úgy szeretjük egymást, mint a mákot, az emlékezetet, úgy szunnyadunk, mint kagylóban a bor, mint tenger a hold vérsugarában.
Megöleljük egymást az ablak előtt, néz bennünket az utca: Ideje már, hogy tudják! Ideje már, hogy a kő megadja magát s kiviruljon, hogy zűrzavarnak szív dobogjon. Ideje már, hogy ideje legyen.
Ideje már.
|