Celan, Paul: Huhediblu (Huhediblu Magyar nyelven)

Schwer-, Schwer-, Schwer-

fälliges auf

Wortwegen und -schneisen.

Und - ja -

die Bälge der Feme-Poeten

lurchen und vespern und wispern und vipern, episteln.

Geunktes, aus

Hand- und Fingergekröse, darüber

schriftfern eines

Propheten Name spurt, als

An- und Bei- und Afterschrift, unterm

Datum des Nimmermenschtags im September -:

Wann,

wann blühen, wann,

wann blühen die, hühendiblüh,

huhediblu, ja sie, die September-

rosen?

Hüh - on tue... Ja, wann?

Wann, wannwann,

Wahnwann, ja Wahn, -

Bruder

Geblendeter, Bruder

erloschen, du liest,

dies hier, dies:

Dis-

parates -: Wann

blüht es, das Wann,

das Woher, das Wohin und was

und wer

sich aus- und an- und dahin- und zu sich lebt, den

Achsenton, Tellus, in seinem

vor Hell-

hörigkeit schwirrenden

elenohr, den

Achsenton tief

im Innern unsrer

sternrunden Wohnstatt Zerknirschung? Denn

sie bewegt sich, dennoch, im Herzsinn.

Den Ton, oh,

den Oh-Ton, ah,

das A und das O,

das Oh-diese-Galgen-schon-wieder, das Ah-es-gedeiht,

auf den alten

Alraunenfluren gedeiht es,

als schmucklos-schmückendes Beikraut,

als Beikraut, als Beiwort,

als Beilwort,

ad-

jektivisch, so gehn

sie dem Menschen zuleibe, Schatten,

vernimmt man, war

alles Dagegen -

Feiertagsnachtisch, nicht mehr, -:

Frugal,

kontemporan und gesetzlich

geht Schinderhannes zu Werk,

sozial und alibi-elbisch, und

das Julchen, das Julchen:

daseinsfeist rülpst,

rülpst es das Fallbeil los, - call it (hott!)

love.

Oh quand refleuriont, oh roses, vos septembres?

Hulla-, hulla-, hulla-

nehéz szó-

utakon s -csapásokon.

S - igen -

a vésztörvényköltők gúnya,

gúnyája, vedlett irhájuk kétéltű:

pikkel, hülled és pusmogva föl- le-

ckéztet. Elkvartyant, kész,

kéz- és ujjfondorlatból, írás

távolban egy prófétanév nyoma,

cimke, melléklet és utószó gyanánt,

szeptemberben,

az embertelenség-nap dátumán -;

Mikor,

mikor nyílnak, mikor,

mikor nyílnak a, hühendiblüh,

huhendiblu, na ők, a Szeptember-

rózsák?

Hüh - on tue ... Na mikor?

Mikor, mikormikor,

tébolykor, igen, téboly, -

testvér,

megvakított, testvér

kioltva, olvasod

ezt itt, ezt:

Dis-

parates -: Mikor

nyílik ez, a Mikor,

a Honnan, a Hová, és az ami

és aki

magából és magához és kifelé magának él, éli a

Tengelyhangot, Tellus , a tisztán-

hallástól

zúgó lélek-

fülében, a Tengely-

hangot mélyen a csillag-

kerekű lakhely bensejében

megtörtség? Hogyne, ha

egyszer mozog, a szívértelem nyomán.

A hangot, oh,

az Oh-hangot, ah,

az A és az O,

az Oh-ez-a-bitófa-már-megint,

az Ah-hisz-növekszik,

a régi

mandragóramezőn tenyészik,

mint dísztelen-pompázó gyom,

mint alnövény, mint melléknév,

mint bárdige,

mell-

éknévleg, így érnek

gyomorszájat, árnyak,

megvallatott, s mind

ellenére szólt –

Ünnepi desszert, semmi több, -:

Kimérten,

korszerűen és törvénytudón

ered Schinderhannes a dolgára,

szociálisan és alibi-elbásan, és

a Julcsa, a Julcsa

daseinzsírt böfög,

elböffenti a nyaktilót, - call it (hott!)

love.

Oh quand refleuiront, oh roses, vos septembres?