Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Szív a tükörben (Das Herz im Spiegel Magyar nyelven)

Kästner, Erich portréja

Das Herz im Spiegel (Német)

Der Arzt notierte eine Zahl.
Er war ein gründlicher Mann.
Dann sprach er: "Ich durchleuchte Sie mal",
und schleppte mich nebenan.
 
Hier wurde ich zwischen kaltem Metall
zum Foltern aufgestellt.
Der Raum war finster wie ein Stall
und außerhalb der Welt.
 
Dann knisterte das Röntgenlicht.
Der Leuchtschirm wurde hell.
Und der Doktor sah mit ernstem Gesicht
mir quer durchs Rippenfell.
 
Der Leuchtschirm war seine Staffelei.
Ich stand vor Ergriffenheit stramm.
Er zeichnete eifrig und sagte, das sei
mein Orthodiagramm.
 
Dann brachte er ganz feierlich
einen Spiegel und zeigte mir den
und sprach: "In dem Spiegel können Sie sich
Ihr Wurzelwerk ansehen."
 
Ich sah, wobei er mir alles beschrieb,
meine Anatomie bei Gebrauch.
Ich sah mein Zwerchfell im Betrieb
und die atmenden Rippen auch.
 
Und zwischen den Rippen schlug sonderbar
ein schattenhaftes Gewächs.
Das war mein Herz! Es glich aufs Haar
einem zuckenden Tintenklecks.
 
Ich muss gestehn, ich war verstört,
Ich stand zu Stein erstarrt.
Das war mein Herz, das dir gehört,
geliebte Hildegard?
 
Lass uns vergessen, was geschah,
und mich ins Kloster gehn.
Wer nie sein Herz im Spiegel sah,
der kann das nicht verstehn.
 
Kind, das Vernünftigste wird sein,
dass du mich rasch vergisst.
Weil so ein Herz wie meines kein
Geschenkartikel ist.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.vhd-heilpraktiker.de

Szív a tükörben (Magyar)

Alapos orvos volt nagyon.
Felfirkált valami jelt.
S szól szigorún: „most átvilágítom”,
s a szomszédba elcipelt.
 
Fagyos fémek közt vártam ott,
amíg elér a vég.
Világtól elrugaszkodott
kis ól volt, vaksötét.
 
A röntgen zúgott egy keveset.
Az ernyőn gyűlt a fény.
Az orvos komor arccal belesett
mellhártyám szövetén.
 
Egy állványon állt a fénylemez.
Csak álltam, s elállt a szavam.
Ő szorgosan rajzolt s azt mondta: ím’ ez
az orthodiagramm.
 
Majd tükröt tartott ünnepi
gesztussal elém: „Ez a kép
- szólott - a tükörben megismerteti
alapszervezetét."
 
S láttam a részletes lecke alatt
milyenek a serény zsígerek.
Láttam légző mellkasomat
s a rekeszizom-üzemet.
 
És bordáim között egy vad kobold,
egy különös árny dobolt.
A szívem volt! Úgy vonagolt,
mint egy lüktető tintafolt.
 
Álltam, mint ki kővé meredt.
Mint, kit lesújt a bárd.
Ez hát a szívem, amit neked
adtam, ó Hildegárd?
 
Fátyolt a múltra, jaj, elég,
kolostorba megyek.
Ki még nem látta így szivét,
ezt úgysem érti meg.
 
Kicsim, felejts el sebesen
és nem lesz semmi zűr.
Mert ily szív, mint az én szivem
nem ajándék-mütyür.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. I.

minimap