Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Tárgyilagos románc (Sachliche Romanze Magyar nyelven)

Kästner, Erich portréja

Vissza a fordító lapjára

Sachliche Romanze (Német)

Als sie einander acht Jahre kannten
(und man darf sagen: sie kannten sich gut),
kam ihre Liebe plötzlich abhanden.
Wie andern Leuten ein Stock oder Hut.

Sie waren traurig, betrugen sich heiter,
versuchten Küsse, als ob nichts sei,
und sahen sich an und wußten nicht weiter.
Da weinte sie schließlich. Und er stand dabei.

Vom Fenster aus konnte man Schiffen winken.
Er sagte, es wäre schon Viertel nach Vier
und Zeit, irgendwo Kaffee zu trinken.
Nebenan übte ein Mensch Klavier.

Sie gingen ins kleinste Cafe am Ort
und rührten in ihren Tassen.
Am Abend saßen sie immer noch dort.
Sie saßen allein, und sie sprachen kein Wort
und konnten es einfach nicht fassen.

 



FeltöltőTauber Ferenc
Kiadóhttps://www.lyrikline.org/de/gedichte/sachliche-romanze-14375
Az idézet forrásahttps://www.lyrikline.org/de/gedichte/sachliche-romanze-14375

Tárgyilagos románc (Magyar)

Viszonyuk immár vagy nyolc éve pirkadt
(mondhatjuk: ismerték teljesen egymást),
szerelmük valahogy ripsz-ropsz elillant.
Mint botot vagy kalapot hagyna el más.

Szomorú helyzet, víg a félrelépés,
Próbáltak csókot, csak beléjük vájt,
Egymásra néztek: tehetetlen érzés.
A nő végül sírt, és a férfi csak állt.

Fentről tudtak a hajóknak inteni.
A férfi szerint negyed öt is elmúlt,
ideje lenne beülni kávézni.
Odaát a szomszéd zongorán tanult.

Kávézó, a legkisebbik, ott helyben,
nem akart a kávé sosem elfogyni.
Este is ott ültek bizony mindketten.
Ült a magány, nem hangzott el semmi sem,
s ezt valahogy nem is tudták felfogni.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap