Kästner, Erich: Holnapután kiskedden (fantázia) (Fantasie von übenmorgen Magyar nyelven)

Und als der nächste Krieg begann
da sagten die Frauen: Nein
und schlossen Bruder, Sohn und Mann
fest in der Wohnung ein.

Dann zogen sie in jedem Land
wohl vor des Hauptmanns Haus
und hielten Stöcke in der Hand
und holten die Kerls heraus

Sie legten jeden über's Knie
der diesen Krieg befahl:
die Herren der Bank und Industrie,
den Minister und General.

Da brach so mancher Stock entzwei
und manches Großmaul schwieg.
In allen Ländern gab's Geschrei,
doch nirgends gab es Krieg.

Die Frauen gingen dann wieder nach Haus
zu Bruder und Sohn und Mann
und sagten ihnen: der Krieg sei aus.

Die Männer starrten zum Fenster hinaus
und sahen die Frauen nicht an...

Hogy jött az újabb háború,
Nem! mondta a nősereg,
és bátya, öcskös, férj, fiú
a házba zárva lett.

Minden országos Fővezér
házához mentek nők,
egyik kezükben seprünyél,
másikban bikacsök.

Térdükre fektették legott
ki háborút akart:
minisztert és tábornokot,
bankárt s a gyáripart.

Sok lett eltörve bot popón
s betömve nagypofa.
Lőn bömbölés a földgolyón,
de háború soha.

Aztán hazament ez a nőiség
báty-, öcs-, férj- és fiuhoz
s mondták: a háboruból elég.

Kifele bámul a férfinép,
nő-szembe néznie rossz.

V.ö. 

hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BCszisztrat%C3%A9_(karakter)