Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lehmann, Wilhelm: Német idő, 1947 (Deutsche Zeit 1947 Magyar nyelven)

Lehmann, Wilhelm portréja
Eörsi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Deutsche Zeit 1947 (Német)

Blechdose rostet, Baumstumpf schreit.

Der Wind greint. Jammert ihn die Zeit?

Spitz das Gesicht, der Magen leer,

Den Krähen selbst kein Abfall mehr.

 

Verlangt nach Lust der dürre Leib,

Für Brot verkauft sich Mann und Weib.

Ich lache nicht, ich weine nicht,

Zu Ende geht das Weltgedicht.

 

Da seine Strophe sich verlor,

Die letzte, dem ertaubten Ohr,

Hat sich die Erde aufgemacht,

Aus Winterohnmacht spät erwacht.

 

Zwar schlug das Beil die Hügel kahl,

Versuch, versuch es noch einmal.

Sie mischt und siebt mit weiser Hand:

In Wangenglut entbrennt der Hang,

Zu Anemone wird der Sand.

 

Sie eilen, grämlichen Gesichts.

Es blüht vorbei. Es ist ein Nichts.

Mißglückter Zauber? Er gelang.

Ich bin genährt. Ich hör Gesang.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.youtube.com

Német idő, 1947 (Magyar)

Pléhdoboz rozsdáll, rönk rikolt.

Szél vinnyog. Mit fájlal – e kort?

Sovány az arc, a gyomor ég,

varjaknak sincs több hulladék.

 

Kiaszott test ha gerjedez,

nőt, férfit kenyérért szerez.

Sírjak? Nevessek? Hasztalan,

a világ-versnek vége van.

 

Mivel végső szakasza már

süketült fülben kóricál.

Fölkelt – későn – a föld s a tél

ájulásából útrakél.

 

Fejsze tarolt bár dombtetőt,

próbálkozz még egyszer, te föld.

Bölcs kézzel rostál és kever:

a lankát arc-pír gyújtja fel,

a por kökörcsinné fesel.

 

Mord arccal sietnek tova.

Elvirult. Semmi és soha.

Kudarcos bűbáj? Diadal.

Nem éhezem már. Szól a dal.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap