Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Werfel, Franz: Kövér ember a tükörben (Der dicke man im spiegel Magyar nyelven)

Werfel, Franz portréja

Der dicke man im spiegel (Német)

Ach Gott, ich bin das nicht, der aus dem Spiegel stiert,

Der Mensch mit wüdbewachsner Brust und unrasiert.

Tag war heut so blau,

Mit der Kinderfrau

Wurde ja im Stadtpark promeniert.

 

Noch kein Matrosenanzug flatterte mir fort

Zu jenes strengverschlossenen Kastens Totenort.

Eben abgelegt,

Hängt er unbewegt,

Klein und müde an der Türe dort.

 

Und ward nicht in die Küche nachmittags geblickt,

Kaffee roch winterlich und Uhr hat laut getickt,

Lieblich stand verwundert,

Der vorher getschundert

Übers Glatteis mit den Brüderchen geschickt-

 

Auch hat die Frau mir heut wie immer Angst gemacht.

Vor jenem Wächter Kakitz, der den Park bewacht.

Oft zu schnöder Zeit,

Hör im Traum ich weit

Diesen Teufel säbelschleppen in der Nacht.

 

Die treue Alte, waurum kommt sie denn noch nicht?

Von Schlafesnähe allzuschwer ist mein Gesicht.

Wenn sie doch schon käme

Und es mit sich nähme,

Das dort oben leise singt, das Licht!

 

Ach abendlich besänftigt tönt kein stiller Schritt,

Und Babi dreht das Licht nicht aus luid nimmt es mit.

Nur der dicke Mann

Schaut mich hilflos an.

Bis er tieferschrocken aus dem Spiegel tritt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.archive.org/stream/menschheit

Kövér ember a tükörben (Magyar)

Ó jaj, nem én vagyok, ki onnan rámmered,

bozontos mellü és borostás szörnyeteg.

Úgy sütött a nap ma,

a városi parkba

vitt dadám és fogta kezemet.

 

Még nem libbent velem sosem matrózruha

a zordonan elzárt hullaház-suliba.

Épp most levetettem,

fáradtan, esetten

kell az ajtó mellett lógnia.

 

És délután a konyhát nem néztem-e meg?

Télies kávészag – az óra ketyegett.

Álmélkodva kémlel,

ki öcsikéjével

szántotta imént még fürgén a jeget.

 

Ma is rémítgetett – mindennap ezt teszi –

a nő a parkőrrel, kin feszül a keki.

Álmomban gyakorta

hallom, hogy vonszolja

kardját ez az ördög s reám emeli.

 

A hű öreg nenő ma miért nem jön el?

Pillám nehéz, az álom itt van már közel.

Jönne bár a néne

s vinné már ki végre

a gyertyát, mely ott fent halkan énekel.

 

Ah, este nem csitít el halk léptek nesze.

S Babi kiviszi a lámpát s nem oltja le.

Gyámoltalanul

néz a hájas úr,

s rémülten szökik a tükörből feje.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap