Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eichendorff, Joseph von: Az utolsó üdvözlet (Der letzte Gruß Magyar nyelven)

Eichendorff, Joseph von portréja
Áprily Lajos portréja

Vissza a fordító lapjára

Der letzte Gruß (Német)

Ich kam vom Walde hernieder,
Da stand noch das alte Haus,
mein Liebchen, sie schaute wieder
Wie sonst zum Fenster hinaus.

Sie hat einen andern genommen,
Ich war draußen in Schlacht und Sieg,
Nun ist alles anders gekommen,
Ich wollt', es wär' wieder erst Krieg.

Am Wege dort spielte ihr Kindlein,
Das glich ihr recht auf ein Haar,
Ich küßt's auf sein rotes Mündlein:
"Gott segne dich immer dar!"

Sie aber schaute erschrocken
Noch lange Zeit nach mir hin,
Und schüttelte sinnend die Locken,
Und wußte nicht wer ich bin.

Da droben hoch stand ich am Baume,
Da rauschten die Wälder so sacht,
Mein Waldhorn, das klang wie im Traume
Hinüber die ganze Nacht.

Und als die Vögelein sangen
Frühmorgens, sie weinte so sehr,
Ich aber war weit schon gegangen,
Nun sieht sie mich nimmermehr!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zgedichte.de/gedicht_4296.html

Az utolsó üdvözlet (Magyar)

Erdő-sürün át leszálltam,
még állt a régi lak,
s mint régen az ablakában
ott volt a kedves alak.

A másé lett a hűtlen,
míg győzve csatán odakint
én messzire elkerültem.
Bár háború volna megint.

Az útfélen kicsi lánya
ott játszadozott a gyepen.
Csókot loptam ajakára:
„Ég áldjon, gyermekem!"

Ő döbbenten, kihajoltan
nézett a vándor után,
csóválta fejét, de: ki voltam,
nem is sejtette talán.

Megálltam elérve a csúcsra,
ott halkan zúgtak a fák,
kürtöm üzenve búgta
keresztül az éjszakát.

S hogy kelt a madár a határban,
ő sírt keservesen,
de én már messzire jártam,
s nem lát sohasem, sohasem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap