Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eichendorff, Joseph von: A költő (Der Dichter Magyar nyelven)

Eichendorff, Joseph von portréja

Der Dichter (Német)

Ihm ists verliehn aus den verworrnen Tagen,
die um die andern sich wie Kerker dichten,
zum blauen Himmel sich empor zu richten,
in Freudigkeit: Hier bin ich, Herr! zu sagen.
 
Das Leben hat zum Ritter ihn geschlagen,
er soll der Schönheit neidsche Kerker lichten;
daß nicht sich alle götterlos vernichten,
soll er die Götter zu beschwören wagen.
 
Tritt erst die Lieb auf seine blühnden Hügel,
fühlt er die reichen Kränze in den Haaren,
mit Morgenrot muß sich die Erde schmücken;
 
süßschauernd dehnt der Geist die großen Flügel,
es glänzt das Meer - die mutgen Schiffe fahren,
da ist nichts mehr, was ihm nicht sollte glücken!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nddg.de/gedicht

A költő (Magyar)

A költő sorsa, hogy kuszált, kietlen
napokból, mik mást nyomnak, mint a börtön,
boldog derűvel kék egekbe törjön,
s: - ím, itt vagyok, Uram! - kiáltsa fennen.
 
A lét lovagja ő, ki dalra serken,
hogy azt, mi szép, föltárja itt e földön,
s hogy senki hittelen ne öldököljön,
ő istenéhez bátran esdekeljen.
 
Csupán szerelme dús dombjára hágva
örvend fején a drága koszorúnak,
s a hajnalpír rózsáll a tarka réten;
 
megleng a szellem óriási szárnya,
a tenger csillog - hős hajói úsznak,
s már semmi sincs, mit eztán el ne érjen!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. A. K.

minimap