Eichendorff, Joseph von: Emlékezés (Erinnerung Magyar nyelven)

1

Lindes Rauschen in den Wipfeln,
Vöglein, die ihr fernab fliegt,
Bronnen von den stillen Gipfeln,
Sagt, wo meine Heimat liegt?

Heut im Traum sah ich sie wieder,
Und von allen Bergen ging
Solches Grüßen zu mir nieder,
Daß ich an zu weinen fing.

Ach, hier auf den fremden Gipfeln:
Menschen, Quellen, Fels und Baum,
Wirres Rauschen in den Wipfeln, -
Alles ist mir wie ein Traum.

2

Die fernen Heimathöhen,
Das stille, hohe Haus,
Der Berg, von dem ich gesehen       
Jeden Frühling ins Land hinaus,
Mutter, Freunde und Brüder,
An die ich so oft gedacht,
Es grüßt mich alles wieder
In stiller Mondesnacht.

I.

Halk susogás a lombokon,
madárkák e világban,
források csendes csúcsokon,
mondjátok, hazám hol van?

Ma álmomban ott láttam én,
's a hegyekről elindult
egy köszöntést küldtek felém,
hogy könnyem is kicsordult.

Ah, itt idegen csúcsokon:
ember, szikla ér és fa,
vad susogás a lombokon, –
mint egy álom játéka.

II.

Távoli szülőföldem
csendes, magas háza,
a hegyről, bambán néztem
tavasszal ki az országra,
anyát, testvért 's barátot
kikre sokszor gondolván,
majd újra köszönthet ot
tegy holdas éjszakán.