Wagner, Jan: birsalmás sütemény (Quittenpastete Magyar nyelven)

wenn sie der oktober ins astwerk hängte,
ausgebeulte lampions, war es zeit: wir
pflückten quitten, wuchteten körbeweise
gelb in die küche

unters wasser. apfel und birne reiften
ihrem namen zu, einer schlichten süße -
anders als die quitte an ihrem baum im
hintersten winkel

meines alphabets, im latein des gartens,
hart und fremd in ihrem arom. wir schnitten,
viertelten, entkernten das fleisch (vier große
hände, zwei kleine),

schemenhaft im dampf des entsafters, gaben
zucker, hitze, mühe zu etwas, das sich
roh dem mund versagte. wer konnte, wollte
quitten begreifen,

ihr gelee, in bauchigen gläsern für die
dunklen tage in den regalen aufge-
reiht, in einem keller von tagen, wo sie
leuchteten, leuchten.

ha az október ágakra aggatta
lampionokként, eljött az idő. Hát
szedtük a birset, hordtuk kosárszám a
            konyhába sárgán,

be a víz alá. az alma, a körte,
ahogy kell, értek; csak szimplán édessé –
nem úgy, mint a birs fáján, ábécémnek
            hátsó zugában,

a kert latinjában, konok-keményen
érlelt aromát. negyedekre vágtuk,
kimagoztuk húsát (négy nagy kéz, kettő
            kicsivel együtt),

elmosódva a szaftoló gőzében,
cukrot, hőt és munkát adtunk a nyersen
nem ehetőhöz. fölfogni birset ki
            tudna s akarna;

zseléjüket, hasas üvegekben a
sötét napokra a polcra sorjázva,
napok pincéjében őrizve, ahol
            fénylett és fénylik.