Sachs, Nelly: [Ülsz az ablaknál] ([Du sitzt am Fenster] Magyar nyelven)

Du sitzt am Fenster
und es schneit -
dein Haar ist weiß
und deine Hände -
aber in den beiden Spiegeln
deines weissen Gesichts
hat sich der Sommer erhalten:
Land, für die ins Unsichtbare erhobenen Wiesen -
Tränke, für Schattenrehe zur Nacht.
 
Aber klagend sinke ich in deine Weiße,
deinen Schnee -
aus dem sich das Leben so leise entfernt
wie nach einem zu Ende gesprochenen Gebet -
 
O einzuschlafen in deinem Schnee
mit allem Leid in Feueratem der Welt.
 
Während die zarten Linien deines Hauptes
schon fortsinken in Meeresnacht
zu neuer Geburt.

Ülsz az ablaknál
és havazik -
fehér a hajad
és a kezed -
de fehér arcod
mindkét tükrében
teljes maradt a nyár:
táj, a láthatatlanba emelt mezőknek -
forrás, árnyőzeknek az éjben.
 
De jajszóval merülök el
fehérséged havában -
oly halkan távozik belőle az élet
mint egy imavég után -
 
Ó elaludni fehérséged havába
mind e kínnal a világ tűzlehelletében.
 
Míg fejed törékeny vonalai
az éj tengerben elmerülnek
új születésre.