Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fontane, Theodor: Afganisztáni tragédia (Das Trauerspiel von Afghanistan Magyar nyelven)

Fontane, Theodor portréja

Vissza a fordító lapjára

Das Trauerspiel von Afghanistan (Német)


Der Schnee leis stäubend vom Himmel fällt,

Ein Reiter vor Dschellalabad hält,

"Wer da!" - "Ein britischer Reitersmann,

Bringe Botschaft aus Afghanistan."

 


Afghanistan! Er sprach es so matt;

Es umdrängt den Reiter die halbe Stadt,

Sir Robert Sale, der Kommandant,

Hebt ihn vom Rosse mit eigener Hand.

 


Sie führen ins steinerne Wachthaus ihn,

Sie setzen ihn nieder an den Kamin,

Wie wärmt ihn das Feuer, wie labt ihn das Licht,

Er atmet hoch auf und dankt und spricht:

 


"Wir waren dreizehntausend Mann,

Von Kabul unser Zug begann,

Soldaten, Führer, Weib und Kind,

Erstarrt, erschlagen, verraten sind.

 


Zersprengt ist unser ganzes Heer,

Was lebt, irrt draußen in Nacht umher,

Mir hat ein Gott die Rettung gegönnt,

Seht zu, ob den Rest ihr retten könnt."

 


Sir Robert stieg auf den Festungswall,

Offiziere, Soldaten folgten ihm all′,

Sir Robert sprach: "Der Schnee fällt dicht,

Die uns suchen, sie können uns finden nicht.

 


Sie irren wie Blinde und sind uns so nah,

So lasst sie′s hören, dass wir da,

Stimmt an ein Lied von Heimat und Haus,

Trompeter blast in die Nacht hinaus!"

 


Da huben sie an und sie wurden′s nicht müd′,

Durch die Nacht hin klang es Lied um Lied,

Erst englische Lieder mit fröhlichem Klang,

Dann Hochlandslieder wie Klagegesang.

 


Sie bliesen die Nacht und über den Tag,

Laut, wie nur die Liebe rufen mag,

Sie bliesen - es kam die zweite Nacht,

Umsonst, dass ihr ruft, umsonst, dass ihr wacht.

 


"Die hören sollen, sie hören nicht mehr,

Vernichtet ist das ganze Heer,

Mit dreizehntausend der Zug begann,

Einer kam heim aus Afghanistan."


FeltöltőZöldi Péter
Az idézet forrásahttps://www.zgedichte.de/gedichte/theodor-fontane.html

Afganisztáni tragédia (Magyar)


Sötét az éj, a város havas,

Dzsallalabadhoz ér a lovas.

„Állj! Ki vagy?” „Brit katona vagyok,

Afganisztánból rossz hírt hozok.”

 


Afganisztán! A hangja remeg.

Körülveszi az egész tömeg,

Sir Robert Sale a parancsnok itt,

Leszállni a lóról maga segít.

 


A házba kisérik, leültetik ott,

A kályha mellé, a tűz lobog,

A melegtől, a fénytől már éledez,

Nagyot sóhajt és beszélni kezd:

 


„Kabulból indult el a menet,

Katonák, vezetők, nők, gyermekek,

Tizenháromezer ember lett áldozat,

Fagy, erőszak, árulás miatt.

 


Összeomlott az egész sereg

Ki megmaradt az éjben tévelyeg.

Engem megmenekített Istenem

Próbálj segíteni a többieken!”

 


Sir Robert fellépett az erőd falára,

A tisztek, katonák mind utána.

Sir Robert szólt: "a tájat köd lepi be,

Ha keresnek is, nem találnak ide.

 


Lehet, hogy mégis itt vannak közel

Jusson hát hozzájuk valami jel,

Zendítsünk rá egy szép hazai dalra,

A trombitaszó tán őket idecsalja."

 


El is kezdik, és nem fáradnak el,

Mindenki teli torokból énekel

Először vidám angol dalokat,

Aztán panaszos skót dallamokat.

 


Fújták, és nem tartottak szünetet ,

Erőt adott nekik a szeretet.

Daloltak még a második éjjelen,

De tudták már: minden reménytelen.

 


Nem élnek már, így senki sem énekel.

Tizenháromezren indultak el,

Megsemmisült az egész sereg,

Afganisztánból nem tért vissza csak egy.


FeltöltőZöldi Péter
Az idézet forrásasaját

minimap