Fouqué, de la Motte: Vigasz (Trost Magyar nyelven)

Wenn alles eben käme,
wie du gewollt es hast,
und Gott dir gar nichts nähme
und gäb' dir keine Last,
wie wär's da um dein Sterben,
du Menschenkind, bestellt?
Du müßtest fast verderben,
so lieb wär' dir die Welt!
 
Nun fällt - eins nach dem andern –
manch süßes Band dir ab,
und heiter kannst du wandern
gen Himmel durch das Grab;
dein Zagen ist gebrochen,
und deine Seele hofft. -
Dies ward schon oft gesprochen,
doch spricht man's nie zu oft.

Ha úgy maradna minden,
ahogy te szereted,
békén meghagyna Isten,
nem adna terheket:
ép ésszel elviselni
bírnád-e a halált?
Bele kellene veszni!
ha oly szép e világ!
 
Ám így - hull, hull le sorra
sok-sok szép kötelék,
derű borul az útra,
vár síron túl az ég.
S többé nem tétovázol,
remény jár lelkeden -
elmondták ezt de hányszor
elégszer sohasem.