Kerner, Justinus: Vándor a fűrészmalomnál (Der Wanderer in der Sägmühle Magyar nyelven)

Dort unten in der Mühle
Saß ich in süßer Ruh'
Und sah dem Räderspiele
Und sah den Wassern zu.
 
Sah zu der blanken Säge,
Es war mir wie ein Traum,
Die bahnte lange Wege
In einen Tannenbaum.
 
Die Tanne war wie lebend,
In Trauermelodie,
Durch alle Fasern bebend,
Sang diese Worte sie:
 
Du kehrst zur rechten Stunde,
O Wanderer, hier ein,
Du bist's, für den die Wunde
Mir dringt ins Herz hinein!
 
Du bist's, für den wird werden,
Wenn kurz gewandert du,
Dies Holz im Schoß der Erden
Ein Schrein zur langen Ruh'.
 
Vier Bretter sah ich fallen,
Mir ward's ums Herze schwer,
Ein Wörtlein wollt' ich lallen,
Da ging das Rad nicht mehr.

A parton heverésztem
édes magányban épp,
a zúgó vizet néztem,
s hogy forog a kerék.
 
Láttam, a fűrész fénylik
álomi ködön át,
s egy szál fenyőbe végig,
hosszában belevág.
 
A fenyő mintha élne,
oly gyászos hangot ad,
remeg minden izébe,
és szól ily szavakat:
 
kellő órában jöttél,
vándor, itt a helyed,
te vagy, kiért fürészél
szaggatja szívemet.
 
Te vagy, kiért e fából,
ha majd lejárt időd,
az ács koporsót ácsol,
s nyersz hosszú pihenőt.
 
Négy deszka hullt a porba,
szivem halálra vált,
egy szót motyogtam volna
- és a kerék megállt.