Tucholsky, Kurt: Mona Lisa mosolya (Das Lächeln der Mona Lisa Magyar nyelven)

Ich kann den Blick nicht von dir wenden.

Denn über deinem Mann vom Dienst

hängst du mit sanft verschränkten Händen

und grienst.

Du bist berühmt wie jener Turm von Pisa,

dein Lächeln gilt für Ironie.

Ja ... warum lacht die Mona Lisa?

Lacht sie über uns, wegen uns, trotz uns, mit uns, gegen uns –

oder wie –?

Du lehrst uns still, was zu geschehn hat.

Weil uns dein Bildnis, Lieschen, zeigt:

Wer viel von dieser Welt gesehn hat –

der lächelt, legt die Hände auf den Bauch und schweigt.

Csak téged nézlek. Aktuális

férjed fölött pihegve lógsz,

kezedet összefonva s máris

vigyorogsz.

Híres vagy mint tornyáról ama Pisa,

iróniát jelent a szád.

De mért nevet a Mona Lisa?

Rajtunk, miattunk, ránk, velünk

vagy ellenünk vagy

mi a csudát?

Oktatsz arra, mi rajtunk megesett.

Mert képed, Lizi, bizonyítja jól:

ki e világból látott eleget,

mosolyog, kezét hasára teszi, s egy szót se szól.