Kolmar, Gertrud: Jöjj (Komm Magyar nyelven)

O komm.

Du amethystenes Gewölbe großer Nacht.

O komm.

Du goldgestickte Decke über süßen Broten.

O komm.

Sternsamen, aus dem himmlischen Getreide rieselnd sacht.

O komm.

Du kupferdunkle Schlange, die mit Lebensgeifer spritzt die Toten.

O komm.

Du überm Alltag schwebende, verzückte Melodie,

O komm.

Ich möchte einmal dich mit Lippen fassen, eh ich sterbe.

O komm.

Du meine braune Rose. Solche gab es nie.

O komm.

Du samtner Taumund voll unsäglich süßer Herbe.

O komm.

Grau riesenhafter Turm, der in die Öden floh.

O komm.

Ich duck mit Schleierkäuzen mich am Fenster ohne Scheibe.

O komm.

Du steinernes Gesetz, das bröckelnd stürzte irgendwo.

O komm.

Ich richte die geborstne Tafel auf an finstrer Eibe.

O komm.

Du Zauberspange, die der unverstandne Spruch durchflicht.

O komm.

Mein Haupt in Ruhe, meine Stirn in Schlaf zu schließen.

O komm.

Du blauer Brunnen, der aus jeder Blume eine schöne Iris bricht.

O komm.

Du Regenbogenweinen, grasgesäumtes Fließen.

O komm.

Mein Kind. O komm, o komm, du Kind.

O komm.

Mein hohler Paukenschlag kann mich nicht mehr betäuben.

O komm.

Und willst du nicht, so nimm mich in den Wind.

O komm.

Und laß mich überm Meere, Ockersand, verstäuben.

Ó jöjj.

Te nagy éj ametiszt boltozata.

Ó jöjj.

Te édes, jó cipó aranyhímzéses terítője.

Ó jöjj.

Lágyan szitáló égi búza, éjnek csillaga.

Ó jöjj.

Réz-sötét kígyó, ki a holtakat élet-tajtékkal

fröcskölöd be.

Ó jöjj.

Te köznapok fölött ringó varázs-melódia.

Ó jöjj.

Halálom előtt ajkam hadd érjen el egyszer.

Ó jöjj.

Én barna rózsám. Másod nem terem soha.

Ó jöjj.

Te bársonyos harmat-száj édesen fanyar ízekkel.

Ó jöjj.

Hatalmas szürke torony, ki a pusztába szökik.

Ó jöjj.

Üvegtelen ablakban macskabaglyokkal kuporgok.

Ó jöjj.

Kőtörvény, aki lezuhanva széttörik.

Ó jöjj.

Komorló tiszafára tűzöm ki a tábla-csonkot.

Ó jöjj.

Varázsöv, melyet meg-nem-értett igék szőnek át.

Ó jöjj.

Fejemre békét, homlokomra álmokat hints.

Ó jöjj.

Kék kút, kinek szép nőszirommal adózik

mindegyik virág.

Ó jöjj.

Szivárvány-sírás, fűbeszegte vadvíz.

Ó jöjj.

Én gyermekem. Ó jöjj, jöjj gyermekem.

Ó jöjj.

Már nem kong dobszavam süketítőn fülemben.

Ó jöjj.

S ha nem akarsz, a szélbe szállj velem.

Ó jöjj.

Tenger s okker-homok fölött porlassz el engem.