Bächler, Wolfgang: Füst-ajtók (részlet) (Türen aus Rauch (detail) Magyar nyelven)

I
Die gelben Mauern des Sommers ergrauten.
Türen aus Rauch gingen auf
in den Traum von Ernten,
die ich nicht einbringen konnte,
die faulten, bevor sie reiften.
Türen aus Rauch fielen zu,
gingen auf in den Wald,
lösten sich auf in den Kuppeln.
Doch sah ich kein Feuer.
Ich witterte nur
die Nähe des Herbstes,
seine Fährte, die Farben,
die Spuren des Wilds.
 
Ich hörte die Hunde,
ich hörte die Schüsse.
Der Schrei eines Vogels
besiegte den Raum
zwischen Sonne und Rauch.
Nur das Echo fiel
auf die Erde herab
durch die helleren Netze
ins dunklere Garn.
Doch ich sah keinen Jäger.
 
Ich sah die Fasanen:
sie trugen den Traum
unverletzt
durch die Garben des Lichtes
über die Säulen, die Kronen,
den Wald, auf andere Äcker
jenseits des Stromes.

I
Megszürkültek a nyár sárga fény-falai.
Füst-ajtók nyíltak a gabonaföldek
érett álmaiba.
Kalászba-fonnyadt gabonám
behordatlan maradt.
A füst-ajtók becsukódtak.
Kinyíltak újra az erdőn,
a fák dombos kupoláin.
Pedig tüzet se láttam.
De megsejtettem akkor
az ősz közeledtét,
színeit, vonulását.
a vadcsapásokat.
 
Hallottam a kutyákat.
Hallottam a lövéseket.
Egy madár jajszava
a nap s a füst között
minden teret betöltött.
Csak a visszhang
hullott a földre,
fény-hálókon keresztül,
a sötét ág-szövevénybe.
Pedig vadászt se láttam.
 
Láttam fácánokat.
Úgy vitték álmukat,
sebzetlenül,
fény-kévéken keresztül,
fatörzsek, koronák között
az erdőn, más mezőkre,
a folyamon túl.