Ball, Hugo: A vezeklő ember (Der Büßer Magyar nyelven)

Verdorrt der Mund und trocken die Gedärme
So tanze ich um meinen eignen Schatten.
Aus meinem Bette spiel ich mit den Ratten
Und sauge aus den Fingern mir die Wärme.

Damit ich mich nicht allzu bitter härme
Ließ eine güt'ge Macht mein Herz ermatten.
Die Sehnsucht starb. Nur meine nimmersatten
Verflogenen Ohren hängen noch am Lärme.

Da ich mich also in mir selbst verfangen
Bin ich auch meinen Häschern nicht entgangen
Und teile die Gemeinschaft schriller Käuze.

Im Lappenkleide und bedeckt mit Schorfen
Werd täglich ich den Wärtern vorgeworfen,
Die striegeln mich mit einem Eisenkreuze.

Nagy lázban égek, és a szám  kiszárad,
Saját árnyam körül járom a táncot.     
A patkányokkal az ágyamból játszok,
Erőt ujjamból szopnék, de hiába.

Azért hogy túl ne kínozzon a bánat,
Egy jó szellem szívemet védve ápol.
A vágy halott. Fülemhez - támad bárhol -
Ma még mintha eljutna némi lárma.

Habár magam saját körömbe zártam,
Az üldözőimet le így se ráztam,
S betettek engem egy bűnös csoportba.

Elnyűtt rongyruhában, megsebzett testtel
Naponta vad pribékek elé vetnek,
Kik kínoznak engem - jaj! - vasfogókkal.