Rennert, Jürgen: A parkbeli énekesek (Parksänger Magyar nyelven)

Des Sterblichen Hoffnung erhebt
Sich aus der Asche
Unsterblicher Wahrheit:
Ein Vogel mit versengten Flügeln
Und rauchgeschwärzter Kehle.
Aber sein einsames Lied
Tröstet und besteht.
 
Immer wissen welche
Noch den Refrain, den Worte
Nicht auszudrücken vermögen;
Auf alten Wegen im erblühenden Park
Formen sie lautlos
Unüberhörbares
Sichtbar zu Strophen.

Halandók reménye
A halhatatlan igazság
Hamujából kél ki:
Megperzselt szárnyú és
Füsttől feketült torkú madár.
Magányos dala mégis
Vígasztal és van.
 
Mindig akadnak, akik
Tudják még a refrént, e
Szavakkal kifejezhetetlent;
Az elvirító park öreg útjain
Formálják némán:
Süket is hallja, vak is
Lássa strófáit.