Nietzsche, Friedrich: Irigység? Ugyan kérem... (Ohne Neid Magyar nyelven)

Ja, neidlos blickt er: und ihr ehrt ihn drum?
Er blickt sich nicht nach euren Ehren um;
er hat des Adlers Auge für die Ferne,
er sieht euch nicht! - er sieht nur Sterne, Sterne!

Szeme nem irigy szem, s tisztelitek?
Mit érdekli őt tisztességetek!
Sasszem az ő szeme, messzire néző,
titeket nem lát! — csillagot idéz ő!
  
   
   
   Ez a fordítás Nietzsche öntömjénezését még meg is toldja egy kicsit (nem mély filozófiai vagy mélypszichológiai megfontolások alapján, hanem egyszerűen a rím kedvéért... de az sem kevésbé fontos!): az eredeti vers csak azt mondja, hogy Nietzsche „csak csillagokat lát” (= képes meglátni), a fordításban pedig éppenséggel ő idézi elő azaz teremti azokat a csillagokat. Ha meg lehetne kérdezni Nietzschét, egyet ért-e ezzel a félrefordítással, valószínűleg azt válaszolná, hogy hűha, de még mennyire egyet ért! De lehet, hogy éppen ellenkezőleg azt mondaná: Te kis hülye, mi szükségem van az én óriásságomnak terád törpére sőt hangyára, bacilusra, az öntömjénezéshez? Hiszen a vers szerint észre se venne ő engem azzal a hatalmas nemrövidlátó sasszemivel... De én ezen nem sértődöm meg, engem nagyon is szórakoztatnak sőt éppenséggel lenyűgöznek a világ Polüfémoszai, magánbarlangjaikat féltékenyen őrző óriásai. Csak azt nem egészen értem, hogy ha olyannyira nyilvánvaló a mi, odafentről nem is látható törpeségünk és az ő óriássága (esetleg még egy-két, ővele felérő szellemé, mint Goethe vagy Byron), akkor miért kell ezt a mi irreleváns és mindezt úgysem értő süket füleinkbe beleharsogni és érzéketlen orraink alá dörgölni?...

   De hangozhat a 4. sor így is:

titeket nem lát! — csillagokba vésző!

   A következő fordításban a „réved” szó kifogásolható: Nietzsche ugyan költőnek is tartja magát — joggal —, de nem álmodozó költőnek, hanem éppen ellenkezőleg olyannak, aki mindenkinél éberebben és világosabban lát mindent.
   
   
Szeme nem irigy, hát tisztelitek?
Bánja is ő tiszteleteteket!
Sasszem az ő szeme, az törpeséget,
mint ti, nem lát! — csak Csillagokba réved!
   
   De hangozhat a 4. sor így is:

mint ti, nem lát! — mert Csillagokba téved!

   Így is fordítható, pontosabban:
   
   
Szeme nem irigy, hát becsülitek?
Érdekli is őt a ti becsetek!
A szeme sasszem. Mit lát? Messzeséget!
Titeket nem! — Mit lát, Csillagok! Ékek!
   
   
   Vagy szabadabban:
   
   
Nem-irigy szeme tisztelt szerfölött?
Tudjátok mit? Ne tiszteljétek őt!
Sasé a szeme, nem néz hunyorogva
Rátok, picikre! — Csak a csillagokba!
   
   
   
A Ferne — Sterne (messzeségek — csillagok) rím azt sugallja, hogy a csillagok messze vannak. De ez a rím nélkül is teljesen nyilvánvaló; ez a rím szerintem nem tesz hozzá sokat a képzethez, alig szuggerál többet, mint bármely semleges rím, mint pl. itt is a drum (= ezért, emiatt) — um (pusztán nyelvtani elem, igekötő; = után, körül). — A hagyományos német költészetben a rím kötelezően tiszta rím (egy- vagy kétszótagos: az utolsó hangúlyos szótag magánhangzójától kezdve az összes betűknek pontosabban hangoknak azonosaknak kell lenniük), emiatt többnyire nem váratlan az, sőt kézenfekvő, gyakran éppenséggel sztereotip, „visszaköszön”. A magyar költészet, valamikor Csokonai után, elszakadt a régebbi magyar költészet gyakorlatától, amely túlnyomórészt tiszta rímekkel, többnyire ragrímekkel élt; rímelése így összehasonlíthatatlanul gazdagabb és szuggesztívabb lett a nagy világnyelvek költészetének rímelésénél. Továbbra sem „tilos” sem a tiszta rím, sem a ragrím; de csak a dilettáns él nyakra-főre ragrímmel, igazi költő nem, még közepes sőt rossz profi költő sem. Pontosítás: csak a botfülű dilettáns.)

(Neid = irigység, neidlos = nem-irigy, irigységtől mentes.)